Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)
R. Várkonyi Agnes: Hagyomány és korszerűség
megvalósítható, néhány külföldi szakember, még inkább a kurrens nemzetközi irodalom bevonása új szempontok tömegével szolgált. Érdekes, hogy az ösz- szetorlódott adósság, az alapvető, haladéktalanul elvégzendő feladatok kétévenként újra és újra megfogalmazást nyertek. Többek között egy vártörténeti adattár, és vártörténeti kézikönyv elkészítése, s az hogy az ilyen volumenű munkát a világon mindenütt nagy intézményi háttérrel, főállású kutatók sora végzi. Az egri vártörténeti konferencia sorozat csak egyik, de fontos fóruma az országban eléggé szétszórt kutatásoknak. Legfontosabbak a konferenciák tartalmi eredményei. Ezek a korábbiakhoz képest az egész végvári problematikát új összefüggésbe állították. Hozzájárultak, hogy a magyarországi végvári rendszer a nemzetközi elvi és módszertani követelmények szerint mérhetően, reálisan lehessen végre rekonstmálható. Ez pedig azt jelenti, hogy a régebbi — XIX. századi, 1930-as évekbeli el nem végzett munkát sem mellőzhetjük. Ma mégis a kora újkori hadügyet átalakító folyamat elvi és módszertani szintjén is választ kell adnunk a végvárakkal kapcsolatos kérdésekre. Annál is inkább, mert a hadsereg és védelmi rendszerek XVI. században elkezdődött és a XVIII. századig elnyúló nagy átalakulása áthatotta a korabeli élet egész területét. A hadügyi forradalom ma egyszerre gazdaságtörténet, technikatörténet, hadművészettörténet, társadalomtörténet, egészségügytörténet, katonaiirodalom- és más irodalomtörténet, mentalitástörténet, információ és propaganda történet. Nélkülözhetetlen megértéséhez az ország-felfogás átalakulása, az abszolutista államrendszerek, a demográfiai viszonyok és az energiaforrások változásának ismerete. A nagy témából három kérdéskört emelek ki. Építve a korábbi részkutatások eredményeire, az itt korábban elhangzott előadásokra, a kötetekben közzétett tanulmányokra és némileg saját kutatásaimra is. A három kérdés: 1. Végvárak az oszmán hatalmi és katonai rendszer szférájában. 2. A várak gazdasági infrastruktúrája. 3. Az emberi tényező. Mindhárom esetben közös a hosszú időtartam, a XV. század végétől a XVIII. század első évtizedéig, változó, több ismeretlenű egyenleteivel. Magyarország a hatalmi erőviszonyok heves alakulásai közben átformálódó Európa szerves része volt. 1. Vajon az oszmán hatalom hadipotenciálja ösztönzője, vagy ellenkezőleg akadályozója a magyarországi hadviselés korszerűsítésének. Bizonyítást nyert, hogy a török hadipotenciál mélyrehatóbb ismerete nélkül lehetetlen a hadügyi forradalom hazai lehetőségéről, folyamatáról és sajátosságairól érdemben szólni. Hegyi Klára tárta fel talán először, még az 1983. évi egri kötetben megjelent tanulmányában a török végvárrendszer erőviszonyait, azt a tényt, hogy a porta jelentős erőket vont össze magyarországi váraiba, s az ország egykori déli határvonalán a törökök egy második védelmi vonalat is kialakítottak. Azóta pedig újabb kutatások is megerősítették, hogy a török katonaság ellátása 14
