Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)
Öze Sándor: A vörösbor elterjedése a XVI. század közepi dél-dunántúli Nádasdy-uradalmakban
Hegyesd eleste után 1561-ben szabaddá vált az út a veszprémi török csapatoknak a Rába és a Zala felé. 1561. augusztusában rajtaütnek Szentgróton. A sümegiek nehéz csatát vívnak vele. A Balaton-melléki Pethő-várak személyes ellentét miatt nem jeleznek és segítenek társaiknak. Az öldöklő csatában a környék parasztcsapatai döntenek a sümegiek javára. A vesztes török lemészárolja a foglyokat. Csányi óv attól hogy a harcoló parasztoktól a semmittévő Pethők elvegyék a zsákmányt, hiszen mindegyikőjük családja vesztett ott valakit. Nemsokkal később a török ismét foglyokat szed a Zalaságból. Csányinak egy marháslegényét viszik el, akit kis korától ő neveltetett és akiből vitéz ember vált volna. Somogybán egy csapat baranyavári martalóc támad rá egy falura. A nép visszaveri őket, pedig tapasztalt magyar renegát a vezetőjük. A félreguláris parasztkatonaság az 1560-as évekre a Balaton környékén állandó harckészültségben él. Mozgósíthatósága egyik előfeltétele a védelemnek. Apokaliptikus félelem gyötri a lakosságot. Egzisztenciális bizonytalanság válik rajtuk úrrá. 1556-ban saját kérelmükre tervezik a somogyi birtokrészek áttelepítését a védettebb Rábaközbe, ám az 1560-as évekre már ez sem hajtható végre, a lakosság elbizonytalanodik A vidék népessége a fokozódó török beütések hatására militarizálódott. A parasztlakosság katonai szolgálatot is ellátott, egy része hajdúnak állt. A mező- gazdaság is ehhez mérten alakul át, csökken a hagyományos művelés, a bortermelés, amelyben a katonaság is részt vesz, egyszerűsödik, kevésbé munka- igényes, kevéssé érzékeny ágazatát folytatják. Az időszakosan katonáskodó parasztok, és az időszakosan mezőgazdasági tevékenységet, például szőlőtermesztést folytató katonák közül egyre többen foglalkoznak marhahajtással. Bár kialakul egy piacra termelő, főleg marha és borkereskedelemmel foglalkozó életmód, ami - mint szerte az ország más mezővárosaiban - gyakori nagy jövedelmeket hoz, ugyanakkor ennek jelentős részét feléli a védelmi vonal és a katonaság fönntartásához szükséges költségek. Mint az ország más helyein a XV. század óta elindult az a folyamat, amely a mezőgazdasági termelés egyes ágait, mint a gabonatermelést, háttérbe szorította. Termelnek ugyan azt is, egy várgazdaságban veszélyes is lenne erről lemondani, de a fő termelési ág a bor. Ezért cserében szereznek be gabonát. A létbizonytalanság az eszközök hiánya ugyanakkor a bor iránti növekvő kereslet, és a háború miatt beszűkülő más ágazatok termelési lehetőségei, az időlegesen kötelezővé tett katonai szolgálat miatti időhiány pedig éppen hogy serkenti a vidék népét az új eljárási mód alkalmazására, és a kevésbé munka- igényes, kevésbé érzékeny, de bőségesebb hozamú szőlőtípus telepítésére. (Tél végére már valószínűleg a kacákban, kádakban, föld felett tárolt, törkölyön hagyott vörösbort fejtik a hordókba). 148
