Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)

Kenyeres István: A trencséni várbirtok igazgatása és gazdálkodása a XVI. században

mint 100 forint folyt be.) A várbirtok felmérésekor megállapították, hogy a majorság igen elhanyagolt, pedig a legelők megfelelőek, viszont nincs elegen­dő állat. A szántóföldek műveletlenek, pedig azok viszonylag jelentős kiteije- désűek, mintegy 2218 holdra becsülték, „ami azon a vidéken jelentősnek látszott”. A biztosok úgy látták, hogy a várat kenyérrel és sörrel jórészt el lehet látni, „de csak úgy ha a kapitány nem avatkozik a tiszttartó [udvarbíró] hatás­körébe”, és nem a saját hasznára művelteti a földeket, mint eddig. Ugyanis a termékenyebb 188 holdat a maga javára foglaltatta le. Ahalastavak és az erdők is rendkívül elhanyagoltak voltak. A biztosok ezért utasították az udvarbírót, hogy hozassa rendbe a tavakat, az erdőkben pedig megtiltották a kapitánynak a vadászatot, és az építéshez alkalmatlan fák kivágását. Ezután sorra vették Görtschacher kapitány többi visszaéléseit. A jobbágyo­kat sokat zaklatta különösen azzal, hogy sokat fuvaroztatott velük Trencsénből a saját, Ausztriában lévő várába, Heffleinbe. A várbeli katonasággal kapcso­latban biztosok megállapították, hogy több nevet íratott a zsoldlistákra, mint amennyi ténylegesen a várban szolgált. (Esetenként felíratta a zsoldosok közé a kulcsárt, a péket, a mészárost is.) A kapitány nem is akarta, hogy tudják hány katona van a várban. A katonaság élelmezése terén is sok visszaélést követett el. Az udvarbíró élelmezési tisztjeit nem nagyon engedte be a várba és az ott lévő házukat is elvette. Az élelmiszert áron felül adta. Azt is meg­tudták a biztosok, hogy a kapitány egyszer 16, majd máskor 20 katonát elbo­csátott, mert azok nem akarták elfogadni a rossz minőségű posztót és a romlott bort azon az áron, amit ő megszabott. Görtschacher az elszámolásait csak nagy nehezen volt hajlandó előadni, majd ezek alapján kijelentette, hogy az ural­kodó 8000 forinttal adós neki. A bizottság viszont - igazat adva a provizomak — úgy találta, hogy éppen ő tartozik a királynak. Végül a biztosok azt javasolták, hogy az újonnan kinevezendő kapitányt mházzák fel az udvarbírói tiszttel és rendeljenek mellé egy számtartó tisztet (ellenőrt), de ne adjanak neki olyan kiterjedt hatalmat, mint Görtschachemek. A bizottsági jelentés, mint láttuk több ponton is alátámasztotta az udvarbíró, Prandorffer Tamás fent említett vádjait, de a majorság, az erdők és halászó helyek lepusztulása részben az ő hanyagsága által következett be (igaz, sok­szor beavatkozott és hátráltatta munkájában a kapitány is). Prandorffer egyéb­ként a vizsgálat után rövid időn belül elkerült Trencsénből és kamarai taná­csosként,44 majd pozsonyi főharmincadosként45 működött tovább. Görtscha­cher kapitányról egyébként érdemes megjegyezni, hogy 1551 és 1554 között Matthias Fuchs-szal együtt hadi fizetőmester volt Castaldo erdélyi seregében. Itt is követhetett el néhány visszaélést, amire az is utal, hogy I. Ferdinánd az Alsó-Ausztriai Kamarával vizsgálatot indíttatott Görtschacher elszámolásait illetően.46 A kapitány további sorsa bizonytalan, valószínűleg még az év végén elhalálozott.47 132

Next

/
Oldalképek
Tartalom