Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)

Kenyeres István: A trencséni várbirtok igazgatása és gazdálkodása a XVI. században

Mohács után jelentős változások mentek végbe a várbirtoki gazdálkodásban. A század elején meginduló árforradalom és agrárkonjunktúra következtében egyre nagyobb szerephez jutott a majorsági gazdálkodás, ami szükségszerűen maga után vonta a birtokigazgatási szervezet specializálódását. A nagybirtokos arisztokrácia igyekezett bekapcsolódni a kereskedelembe (elsősorban szarvasmarha, gabona és bor révén) ezért törekedtek az allódiális gazdálkodás kiterjesztésére, a termékjáradékok növelésére, míg a végváraknál — melyek nagyrészt királyi kézen vagy kezelésben voltak - a katonaság ellátásában volt létfontosságú a birtokról befolyó jövedelem. Ezek a tényezők is ráirányítják a figyelmet a várbirtokok gazdálkodására és igazgatására.2

Az eddigi szakirodalom általában kevés figyelmet fordított a birtokigazgatási szervezetre, amely a kérdéskör vizsgálatánál jelentős szereppel bír. A korabeli uradalmak és várbirtokok gazdálkodását bemutató monográfiák általában a jobbágyság terheit, életviszonyait, a paraszti gazdálkodás módszereit valamint a földesúri elnyomási technikákat tárgyalta (a XVI. századi viszonyokat kevésbé vizsgálva).3 Még sivárabb a kép, ha a végvárak gazdálkodásának feldolgozását nézzük,4 hiszen jószerével egyetlen vár: Eger gazdálkodását ismerjük Rúzsás Lajos és Sugár István alapos feldolgozásai révén, valamint rendelkezésre áll Szigetvár várgazdaságának néhány évre terjedő iratanyagának forráskiadványa. A várbirtok igazgatási szervezetére is egyedül Sugár István munkájából tudunk információkat szerezni.5 Megállapíthatjuk, hogy ezen a téren még van tennivalója történetírásunknak, hiszen rendelkezésre áll több végvár számadáskönyve, nagy számban találhatók kapitányi, udvarbírói, számtartói (ellenőri) utasítások.6 Ezek a források nyújthatnak alapos betekintést a királyi Magyarország birtokigazgatási struktúrájába. A történész dolgát azonban megnehezíti, hogy országrészenként más-más szisztéma fordul elő, a tisztségek elnevezése pedig gyakran keveredik. Meg kell azonban különböztetni a kamarai kezelésben és a magánföldesúri kézben lévő birtokok igazgatási rendszerét.

így például a Nádasdy-birtokokon a legmagasabb tisztséget a prefektus töltötte be, „aki alatt az egész birtok élén álló, általánosan katonai hatalommal, esetenkint az ehhez járuló gazdasági funkcióval bíró személyt kell értenünk, amely esetben minden korlát nélkül gyakorol hatalmat a birtok népei fölött”.7 Amennyiben nem prefektus áll a vár élén, akkor az udvarbíró, azaz a provizor a legmagasabb rangú tekintély. A provizor hatósága teljesen független minden katonai munkakörtől. Feladata az uradalom gazdaságának szervezése és irányítása. Felügyeli az allódiumokat, számon tartja a halászatot, a kifogott hal mennyiségét, vigyáz az erdők karbantartására. O a birtok pénzkezelője, intézi a kölcsönügyleteket, behajtja a tartozásokat, fedezi a birtok kiadásait, számon tartja a jobbágyok szolgáltatásait, felel a rendkívüli jövedelmekért (pl. bírságpénz) és regisztrum szerint el kellett számolnia földesura felé. Utána követ124