Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)
Hegyi Klára: Számítások a hódoltsági török várak haderejéről
tizedei épültek a legrendetlenebbül, hogy 1570 után teljesen eltűnjenek. Leépítésük egyben azt is jelentette, hogy ezekből a várőrségekből a keresztény rácok is kikoptak. Ez a következtetés csak azzal a megszorítással áll, hogy a századforduló körüli évekre-évtizedekre a rác katonaság elsősorban a határvidék elsőrendűen fontos váraiból tűnt el. A hódoltság belsejének kisebb, kevéssé fontos gamizonjaiban megmaradtak, bár jelenlétük az egyes őrségekben - minden logikus indokot nélkülözve - hol túlnyomó, hol meg elenyésző. Egyedül a folyó menti helyőrségeknél felételezhetjük, hogy rác katonaságuk a flottaszolgálatnak köszönheti fennmaradását (már ahol fennmaradt). A fenti példákkal azt igyekeztem érzékeltetni, hogy a részletes zsoldlisták — különösen azok, amelyekre a mustrák eredményét és a cseréket is rávezették — számtalan értékes információt nyújtanak az őrségek számában és felépítésében beállt változásokról. Az egyes várak történetét csak ezek alapján tudjuk feltárni, összességükből pedig a teljes török várrendszer struktúrája, katonaságának összetétele, mozgása, meg amiről itt nem esett szó: etnikai és vallási tagolódása, utánpótlása és fizetése mérhető fel. Csak a pénztári elszámolások és a zsoldlisták eltérő létszámadataira kell magyarázatot találnunk ahhoz, hogy a következő évek munkája során a hódoltság török várkatonaságáról fennmaradt és feldolgozandó adatok értelmes egésszé álljanak össze. .JEGYZETEK 1. Ágoston Gábor: A magyarországi török végvárak fenntartásának és ellátásának néhány kérdése. In: Petercsák Tivadar - Szabó Jolán szerk.: Végvárak és régiók a XVI-XVII. században. Eger 1993, 311-333. 2. Dávid Géza: Szigetvár XVI. századi bégjei. In: Szita László szerk.: Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és a vár felszabadításának 300. évfordulóján. Pécs 1993, 163, 180:30. jegyzet. 3. Merényi Lajos: A török várak őrhada 1577-ben. Hadtörténelmi Közlemények 1894, 259-262. 4. Fodor Pál: Önkéntesek a XVI. századi oszmán hadseregben. (Az 1575. évi erdélyi hadjárat tanulságai.) Kézirat, megjelenésre vár a Hadtörténeti Közleményeknél. 5. Komáromy András: Telekessy Imre 1497-1560. 4. közlemény. Hadtörténelmi Közlemények 1889, 665-667. 6. Österreichische Nationalbibliothek (a továbbiakban ÖNB), Mxt 614. 7. A szabályozás rendszeréről tartott előadása: Szpáhik és vértesek: az oszmán tímárbirtokos hadsereg nagyságáról és összetételéről. Barta Gábor Emlékkonferencia, Pécs 1995. április 25. 8. A másik számolási mód az első 3,4 és 5 ezer akcsét mentesnek tekinti a dzsebelü-állítás kötelezettsége alól. (így számol pl. Dávid Géza: A Simontomyai szandzsák a XVI. században Bp. 1982.) Én a jövedelmek első egységeire is számítok egy kísérőt. 119
