Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)
Hegyi Klára: Számítások a hódoltsági török várak haderejéről
is kollektív szolgálati birtokok jövedelmével kezdték kielégíteni. Az 1550- 1560-as években ez az új fizetési forma még csak néhány délen fekvő erődítés egy-két alakulatát érintette. 1570-től a rendszer általánossá vált: a legtöbb olyan várból, amelynek őrsége nem haladta meg az ezer főt, a gyalogosokat és a tüzéreket tímár-birtokokkal látták el. Általában egy-egy tized katonái kaptak közösen akkora birtokegyüttest, amelynek jövedelme megegyezett évi zsoldjukkal. Ezeket a kiutalásokat nem tekinthetjük valóságos tímár-birtokoknak, ezért tőlük megkülönböztetendő zsold-tímároknak nevezzük őket. Haszonélvezőiket, tehát a közepes és kisebb várak gyalogosait és tüzéreit a birtokos szpáhik listáinak, a tímár-deftereknek az utolsó lapjain találjuk meg. Az eddig felsorolt források a tartományba telepített és a tartományi kincstárból fizetett vagy a várak közelében fekvő falvak jövedelmeiből eltartott, a török adminisztráció által „helyinek” nevezett várvédőket örökítették meg. A birodalom nagyobb váraiban azonban a Portáról kiküldött (és valószínűleg onnan fizetett) egységek, elsősorban janicsárok is állomásoztak. A XVI. században csak a Budán szolgáló portai janicsárokat ismerjük számuk és személyük szerint. (1596/97-ben Budára, Győrbe, Egerbe, Temesvárra,10 1619/20- ban Budára, Esztergomba, Fehérvárra, Egerbe, Kanizsára és Temesvárra,11 1669/70-ben Budára, Fehérvárra, Nógrádra, Esztergomba, Kanizsára, Újvárra, Váradra, Jenőbe és Egerbe12 is kerültek kisebb-nagyobb számban.) A tartományi várakba telepített portai janicsárokról külön listákat vezettek, de összesített létszámadataik a pénztári elszámolásokban is felbukkannak. A várkatonaságot tehát bőséges és tartalmas források alapján tudjuk számba venni. A számítás két ponton okoz mai tudásunkkal csak részben leküzdhető nehézségeket. Forrásaink bármilyen gazdagok is, csak elvétve fordul elő az, hogy a vizsgált vár zsoldos lovasairól és zsold-tímáros gyalogosairól azonos évből maradt fenn zsoldlista és tímár-defter. Ebben a helyzetben állandó mérlegelés tárgyává válik az, hogy a néhány éves, rosszabb esetben évtizedes eltéréssel készült listák létszámadatait minden további nélkül összeadhatjuk-e. A tapasztalat azt mutatja, hogy nagyobb létszámnövelések és csökkentések, az őrségek átszervezése, egész alakulatok kivonása és áthelyezése egy másik várba a várháborúk évtizedeiben volt mindennapi gyakorlat, abban az időben, amikor még csak elvétve és csak a török terület déli váraiban osztottak zsold-tímárokat. Emiatt a néhány érintett várban az 1550-1560-as évtizedekben valóban félrevezethet, ha többéves eltéréssel házasítjuk össze a kétféle módon fizetett várkatonákat. Adrinápolyi békekötés (1568) után és különösen 1570-től, amikor a zsold-tímárok rendszere hódoltság-szerte elterjedt, a várőrségek - túlesvén a nagy átszervezéseken - megállapodtak; csendesedett a katonák szökése, elvándorlása is. Olyan őrségek, amelyeknek sok évből ismerjük teljes állományát vagy legalább a lovasok összes alakulatát, minimális létszámingadozást 111
