Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)
Hegyi Klára: Számítások a hódoltsági török várak haderejéről
STUDIA AGRIENSIA 17, 1997 Hegyi Klára SZÁMÍTÁSOK A HÓDOLTSÁGI TÖRÖK VÁRAK HADEREJÉRŐL Amikor tizenhárom évvel ezelőtt, 1982. október 21-én az első noszvaji várkonferencia végére értünk, a vita egyik tanulságaként azzal a lehangoló, egyben munkára serkentő beismeréssel széledünk el, hogy még megközelítőleg sem tudjuk felbecsülni, mekkora haderővel tartotta megszállva az Oszmán Birodalom a magyarországi hódoltságot. Azóta többen újra elővettük a Velics Antal jó százéves defterkiadása óta keveset forgatott, Bécsben őrzött zsoldlis- tákat, és újabb anyagokat találtunk az isztambuli levéltárban is. Magam - Ágoston Gábornak éppen Noszvajon előadott eredményit1 tovább építve - a hódoltság regisztrált várkatonaságát számoltam össze. A „regisztrált várkatonaság” szóösszetétel mindkét tagja hangsúlyos. A hódoltsági haderő számosabb(?) hányadát az összeírt katonaelem tette ki, amely zsoldért vagy szolgálati birtok jövedelme ellenében katonáskodott, azaz az állam alkalmazottja volt. Ennek a pénzügyi elszámolásokban megjelenő katonatömegnek (kérdőjel nélküli) nagyobb részét a várvédők alkották. A teljes hódoltsági haderő négy nagy csoportra osztható. Az első, valószínűleg legnagyobb számú társaság a várakba telepített katonaság, amely önmagán belül tovább tagolódott. Átütő többségüket - a budai vilájetben a XVI. század folyamán legalább kilenctizedüket - „helyi” (jerli) katonaságként tartották számon. A közepes és kisebb várakban csak ők szolgáltak, és a legnagyobbak őrségeinek túlnyomó részét is ők tették ki. Gyalogos (müsztahfíz, azab) és lovas (fárisz, martalóc) alakulatok, tüzérek (topcsik) és kis számban mesteremberek tartoztak közéjük. A XVI. században csak Buda, a XVII.-ben több nagyobb vár (Buda, Esztergom, Fehérvár, Eger, Kanizsa, Temesvár, Várad, Érsekújvár, Nógrád, Jenő) védelmét a Portáról közvetlenül kirendelt, központi katonák, leggyakrabban és legnagyobb számban portai janicsárok erősítették, ők alkották a regisztrált várkatonaság második, kisebb létszámú csoportját. Az összeírt haderő másik része a birtokjövedelemmel fizetett szpáhik testületé, amelybe az évi egy-kétezer akcse jövedelemből tengődő katona és az egymillió körüli hivatalos bevétellel rendelkező budai pasa is beletartozott. Ez a csoport azonban nemcsak a birtokosokat foglalta magába, hanem azokat a kisérő katonákat (dzsebelüket) is, akiket a birokosok voltak kötelesek jöve107
