Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)
R. Várkonyi Agnes: Hagyomány és korszerűség
sára alkalmas térfogatával, több méter vastagságú falaival, s élelemraktárok, arzenálok sokaságával szemmel látható megtestesítője a szakirodalomban hadügyi fogadalomnak nevezett jelenségnek. S ha meggondoljuk, hogy magát a várost öt kilométer hosszú, bástyákkal megerősített fal veszi körül, Kandia pedig csupán az erődrendszer egyik láncszeme volt Chania és Rethimnon vonalán a védelmi stratégia nagyvonalúságáról is elgondolkozhatunk. Ismeretes, hogy az oszmán hatalom Európát két oldalról ölelte át, a Földközi tengeren előretörve és a Duna vonalán nyugatra tartva mintegy harapófogóba szorította a keresztény világot. A török támadásra Európa megújulások sorozatával felelt. A reneszánsz, a reformáció, a könyvnyomtatás, a nemzetközi diplomácia, a centralizált államrendszer, a pénzügyi hitel hálózat kiépülése mellett horderejében rendkívüli nagy változást hozott a hadviselés, haditechnika teljes átalakítása. A krétai erődrendszer kiépítése az oszmán támadásra adott válasz egyik sajátos megnyilvánulása volt. Nagyjából 1530-1587 között épült fel, a magyar végvárrendszerrel egy időben. Itáliai építészmérnökök és helyi erők, a nemzetközi pénzvilág és a korabeli államhatalmak munkájából. Az egykorúak még tudták, hogy a kettő, az itáliai és a magyarországi végvári rendszer összetartozik. Azonos körülmények és civilizáció eltérő megnyilvánulása, a helyi adottságok, sajátosságok különböző nagyságrendjében. A korabeli magyar végvárrendszer szerves része volt az oszmán hatalom teijeszke- dését feltartóztató Európának. De hol a helye abban a folyamatban, amit a szakirodalom hadügyi forradalom néven nevez? Régen jogos a kérdés, amióta pedig Kelenik József publikálta a tűzfegyverek hazai elterjedésével foglalkozó tanulmányait, a válasz még sürgetőbbnek tűnik. Viszont egy sereg nyitott kérdés kapcsolódik hozzá. Miként érte el Magyarországot a hadügyi forradalom? Mennyiben hatotta át? Ha igen, hogyan és milyen mértékben, ha nem, miért nem. Választ bármelyik kérdésre is az idevágó nemzetközi szakirodalomban hiába keresünk, a magyarországi várrendszerről, a hadszíntérről néhány többnyire másodkézből vett vagy egykorú propagandisztikus információnál több említést aligha találunk. A kérdésekre pedig felelni kell. Különben a magyar végvárrendszer története ezen a fontos szinten is, és ezzel véglegesen is kirekesztődik az európai történelemből. Mivel pedig a Magyar Királyság, Horvátország és az Erdélyi Fejedelemség végvárrendszerének szerves rekonstmkciója a professzionális magyar történetírás kialakulása, majd különböző irányzatainak kibontakozása idejében rendre elmaradt, a mai generációnak kell majd elvégeznie azt is, ami a nagyapák, vagy dédapák dolga lett volna. Érdemes a mulasztások históriáján végigfutnunk. A kora-újkori Európa egyik legnagyobb fegyverténye volt, hogy megállította, majd visszaszorította az oszmán hatalmat. Régi és új történetírók véleménye ebben maradéktalanul megegyezik. Ranke, Hammel-Purgstall, Treve9
