Bitskey István: Püspökök, írók, könyvtárak - Egri főpapok irodalmi mecenatúrája a barokk korban - Studia Agriensia 16. (Eger, 1997)

III. Irodalom a barokk kori Egerben (1699-1799) - 2. Barkóczy Ferenc és írói köre (1745-1761) - 2.7. „Anyai nyelvünk dicsősége”

K ( ) r. T E M É N Y E S ïï O I, M I

ECΟ

NAGYSÁGOS ELMÉTŐL.

S Z A I. A I (UVÔF

BARKÓT ZI 1ER F. NT Z

E S Z 1 E II '• A M t K II S K II URNA K.

JEIrnlékczcrn , Hcrtzeg ! ’s tudom , parantsoltál, Mikora' forrásnál Küvcsden sétáltál,

De bánom, ha bennem Te meg tsalatkoztál,

’S otromba hajdúra harang öntést bíztál.

Hogy írnék foglalnék mit azt Magyar nyelvtanit. Ne rothadnék én is álmos hrnyesi-ghcnn . F.refztcnck hafznost, vagy tréfást, versekben»!. Mivel Te, és többen gyönyörködnek ebbenn.

A 2 Meg

10. kép. Orczy Lőrinc: Költeményes holmi c. versgyűjteményének előlapja. Egri Főegyházmegyei Könyvtár

a Barkóczy-típusú mecénások igen jelentékeny szerepe: a püspök először is biztatja, majd anyagilag támogatja a literátort, ezen túl pedig mintegy a kritikus, a lektor szerepét is betölti. A költő elkészíti a megbeszélt művet, s el is várja a bírálatot (p. 10.):

De mivel kívántad, ím Neked szentelem,

Jó vagy rossz munkámat lábadhozz leteszem,

Tőled, ha megveted, örömest felveszem,

Pirongatásodat jó névvel szenvedem.

77