Bitskey István: Püspökök, írók, könyvtárak - Egri főpapok irodalmi mecenatúrája a barokk korban - Studia Agriensia 16. (Eger, 1997)
I. Rómából Egerbe - 2. A barokk Róma fényei
2. A barokk Róma fényei Az az időszak, amelyben a leendő egri püspökök a Collegium Romanum tanárainak előadásait hallgatták, spirituális nevelésüket pedig a Collegium Germani- cum Hungaricum hagyományai szerint kapták meg, a barokk Róma kiépülésének kora , így el nem hanyagolható hatást, szemléletformáló tényezőt jelentett az ott tanuló alumnusok számára a korszerű ízléssel kialakított környezet, a művészet reprezentatív alkotásainak lépten-nyomon megcsodálható gazdagsága. Róma városának nem volt túlzottan erős középkori művészeti tradíciója (miként pl. Firenzének vagy Sienának), viszont a 16. század elejétől a műpártolás egyik legfontosabb itáliai helyszínévé lett. Főként természetesen a pápai udvar építkezései játszottak szerepet abban, hogy a félsziget legkülönbözőbb városaiból ide sereglettek a festők, építészek, szobrászok, komponisták. Mint Burke megjegyzi: „Róma felemelkedése ... az interregionális művészet kialakulását ösztönözte”.29 Csökkentek a különbségek Itália régióinak művészeti és kulturális hagyománykincse között, Róma mindinkább magába olvasztotta a déli és északi reneszánsz eredményeit s ezek fejlődtek tovább, rendeződtek újra a barokk korszakban. Az II Gesú a római reneszánsz hagyományaiból emelkedett ki s vált a barokk templomépítészet prototípusává, mintát adva az Alpokon túli területek jezsuita templomi architektúrája számára is. A barokk Rómát leginkább meghatározó művészegyéniségek Chastel szerint „Pietro da Cortona, Bernini és Borromini, tehát egy festő, egy szobrász és egy építész”30. Az előbbinek újszerű, domború templomhomlokzatai (San Luca e Santa Martina, 1635; Santa Maria della Pace, 1656), Bernininek monumentális oltársátra a Szent Péter bazilikában s oszlopsorai az előtte lévő hatalmas téren nyilván jól ismertek voltak a Rómában tanuló magyarországi alumnusok előtt. De a legnagyobb hatású művész mégis a Borromininek nevezett Francesco Catelli (1599-1667), akinek bizarr építészeti megoldásai helyenként már a rokokó felé mutatnak (San Carlo alle Quattro Fontane, 1638- 1641: Sant’Ivo della Sapienza, 1642-1650). Egyik jellegzetes alkotását, a Piazza Navonán álló Sant’Ágnese in Agone (1653-1657) templomot naponta láthatták a Collegium Germanicum Hungaricum növendékei, mivel lakóhelyük a közvetlen közelben volt. A Navona északi végéből nyíló kis téren, a Palazzo Apollinare épületében kapott helyet a kollégium még XIII. Gergely pápa idejében, s ez a központi fekvés azt jelentette, hogy lakói az egyre inkább barokk arculatot öltő város szívében éltek. Joggal feltételezhető, hogy az egyházművészet remekei, a templomokban látható ereklyék és történelmi emlékhelyek, a kolostorok és könyvtárak műkincsei hatásosan egészítették ki a teo29 BURKE, Peter: Az olasz reneszánsz. Budapest, 1994, 35. 30 CHASTEL, André: Itália művészete. Budapest, 1973, 198. 16
