Bitskey István: Püspökök, írók, könyvtárak - Egri főpapok irodalmi mecenatúrája a barokk korban - Studia Agriensia 16. (Eger, 1997)
III. Irodalom a barokk kori Egerben (1699-1799) - 3. Könyvtár és irodalom az Eszterházy-korszakban (1761-1799) - 3.6. írók Eszterházy környezetében
ha katolikusok volnának. Sőt én tudok példát, hogy a jószágaiban lévő prédikátorok iránt különös kegyességgel vala. Hogy nem mindeniket szereti s szenvedi, azon én fel nem akadok; mert egy gróf Eszterházynak, egri püspöknek, főispány- nak, egy főkancellárius testvérének némely mozdulásokat nehezebb elszenvedni, mintha apostolságra a gyalom mellől, vám-keréktől hívatott volna”.260 Noha Kazinczyról az a hír járta, hogy a magas pozícióban lévő személyiségek olykor túlzó magasztalására különösen is hajlamos volt, ebben az esetben eléggé objektív véleménymondónak látszik. Azt ugyanis jól tudta, hogy egy Rómában nevelkedett egyházfőtől mit lehet elvárni, s mit nem. A felvilágosodás eszméinek megjelenése és bizonyos mértékű térhódítása ellenére is indokolatlan és visszás magatartás lenne egy püspök részéről, ha élenjárna az egyházi befolyás visszaszorítása, a szekularizáció terén. Úgy érződik ki Kazinczy szavaiból, hogy meglátta; a konzervatív katolikus apologetika nem erőszakos törekvésekkel, hanem progresszív értékteremtő építtető és szervező tevékenységgel párosult Eszterházy esetében, s ezt a meglátását elismeréssel juttatta kifejezésre. A nyelvújítás későbbi vezéralakjának véleményét messzemenően igazolják a püspök egyházpolitikai, főispáni és országgyűlési szereplései is. Igaz ugyan, hogy Eszterházy a jozefinista toleranciarendeletet fölöslegesnek, s a katolicizmus szempontjából károsnak tartotta, de - mint 1790 márciusában, ország- gyűlési beszédében mondta - „a protestánsoknak valóságos igaz törvényök vagyon . . ., ezek a mi atyánkfiái, hazánkfiai. Fratres sumus in Christo!”261 Nem kívánta tehát őket semmi módon üldözni, de helyzetüket a toleranciarendelettel erősíteni sem tartotta kívánatosnak. Közismert tény, hogy a vármegyei állásokra (jegyző, táblabíró stb.) felekezetre való tekintet nélkül nevezte ki az arra érdemes személyeket. Az viszont igaz, hogy egyházmegyéjén belül a lehető legnagyobb rendet és fegyelmet igyekezett biztosítani, ezt kötelességének vallotta, szükségességét pedig kifejtette az általa nagyon tisztelt tudós látogatónak , az „édes Kazinczy uramnak” is. Az Eszterházy kori Eger elavult katolikus ortodoxiájának két fő képviselőjét joggal jelölte meg az eddigi szakirodalom Szaitz Leó és Alexovics Vazul személyében, így a püspökhöz fűződő viszonyuk nem lehet érdektelen témánk szempontjából. A szakirodalom a harcias egri szervita irodalmi munkásságával már több esetben foglalkozott, jellemezte anakronisztikus alakját, a katolikus teológián belül képviselt ortodox felfogását, amely szembefordította őt az egri szeminárium kispapjaival, s végeredményben Dayka Gábor Egerből való el260 Uo. 555. 261 SUGÁR, 436. 123
