Bitskey István: Püspökök, írók, könyvtárak - Egri főpapok irodalmi mecenatúrája a barokk korban - Studia Agriensia 16. (Eger, 1997)

III. Irodalom a barokk kori Egerben (1699-1799) - 3. Könyvtár és irodalom az Eszterházy-korszakban (1761-1799) - 3.4. Janzenizmus vagy ortodoxia?

Egerbe több latin és olasz nyelvű példány is eljutott. Ugyancsak a pápa környezetéhez számítható Tommaso Mamachi (1713-1792) dominikánus egyháztörténész, aki a pápai indexbizottság (Congregazione dell’Indice) titkára is volt. Ő többek között a janzenizmusnak azt a tételét újította fel, amelynek értelmében az egyháznak vissza kell térnie az őskeresztényi szokásokhoz, a bensőséges vallásossághoz, s nem kellene a hatalom pozíciójából térítenie. Ennek a gondolatnak a kifejtését adja az Eszterházy által beszereztetett könyve ( De costumi dei primitivi cristiani. Roma, 1754). Ennek ellenére janze- nistának semmiképp nem minősíthető, egyik vitairatában egyértelműen a pápai hatalom mellett foglalt állást (Epistulae de ratione regendae Chrístianae reipublicae deque légitima Romani Pontificis auctoritate. Roma, 1776-1778). A pápai szupremáciát azonban a régebbieknél korszerűbb eszközökkel igyekezett védelmezni, így került szembe a jezsuitákkal, de a jozefinista irányvonallal is. A bécsi udvar nemkívánatosnak nyilvánította műveit, minthogy azok az állam érdekeit sértik.

A római antimolinista, tomista, filojanzenista kör egyéb tagjainak is ott sorakoztak munkái az egri könyvespolcokon, így többek között a dominikánus Giuseppe Agostino Orsi (1691-1761) bíborosnak, valamint a történetíró Pietro Tosininek {La libertá dell'ltalia. Amsterdam, 1718) a kötetei. Természetesen XIV. Benedek pápának kisebb könyvtárat kitevő irodalmi munkássága - melynek minden jelentősebb darabja bekerült Eszterházy könyvgyűjteményébe - szintén a kései barokk és a korai felvilágosodás eszmevilágának ötvözetét mutatta, az ésszerű és gyakorlatias devóció követését propagálta.

Az olasz janzenizmus történetében Jemolo külön fejezetet szentel Giacomo Giacinto Serry (1659-1738) francia származású, Padovában élő dominikánus teológus munkásságának. Serry több műve indexre került jezsuitaellenessége miatt, néhány ponton a janzenista Quesnel tételeit védelmezte, a pápától pedig azt kívánta, hogy az Unigenitus-bullához fűzzön magyarázatokat.247 Serry főműve velencei kiadásban került Egerbe (Praelectiones theologicae. 1742), jelezve ismételten, hogy a velencei nyomdatermékek jeletékeny szerepet játszottak a könyvtár létrejöttében.

Egész sor könyvét szerezte be a püspöki könyvtár a korábban már említett Enrico Noris bíborosnak, a pisai professzornak, majd vatikáni könyvtárőrnek is, aki az újkori augusztinizmusnak volt vezető teológusa. A jezsuiták azért támadták őt, mert szerintük Augustinust janzenista szellemben értelmezte, ő maga viszont tiltakozott a vád ellen. Jellemző, hogy a merevségéről híres spanyol indexbizottság 1747-1758 között betiltotta műveit, csak a pápai állásfoglalás védte meg végül is őket. Egyes kötetein {Cenotaphia. Pisa, 1764; Vindiciae augustinae. Velence, 1768) kívül összes munkái Gian Lorenzo Berti

247 Uo. 158-162.

110