Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)

Domonkos György-Hatházi Gábor. Új módszerek és lehetőségek a törökkori hadtörténeti topográfia kutatásában

Számunkra mintául szolgáló Dunántúl-rekonstrukciója61 egységbe foglalta a 18. század előtti vízrajzot, erdőhatárokat, a domborzat érzékeltetésével. Ezt egészíti ki és pontosítja az Ihrig Dénes és munkatársai által készített vízrajztörténeti monográfia,62 és a Csőre Pál-féle erdőgazdálkodás-történet.63 Az ezekből kialakuló természetföldrajzi képet lehet rávetíteni a ma használatos, szintvonalakkal ellátott , l:150000-es léptékű megyetérképre.64 Ez a lépték kezelhető térképméretet ad, és lehetővé teszi bármely földrajzi objektum, de főként a számunkra fontos régészeti lelőhelyek pontos térképi lokalizálását.

Természetesen tisztában vagyunk a bizonytalansági tényezőkkel. Közülük a legfontosabb az erdők, ill. a mocsarak és időszakos vizek határainak esetleges pontatlanságai, változásai. Ez egyben felveti a klimakutatás szükségességét is (esős időszakok, aszályok). Ennek korabeli írott forrásokra alapozott összefoglalását, „eseménynaptárának“ összeállítását Réthy Antal részben már elvégezte.65 Úgy véljük, az időjárási események hadműveleteket befolyásoló hatása nem szorul különösebb magyarázatra.

A történeti úthálózat rekonstrukciójára már történtek kísérletek. A Dunántúl középkori úthálózatát Glaser Lajos próbálta térképre vinni, ám az ehhez rendelkezésre álló gyér forrásanyag eleve behatárolta lehetőségeit. Vám- és révhelyek, oklevelekben szórványosan előforduló útemlítésekre alapozva építhette csak fel hálózatát. Ennek egymástól távol eső pontjait mechanikusan kényszerült összekötni.66 Győrffy György már konkrét települések közé rajzolta az utak nyomvonalát, s ehhez Lipszkyt és Pestyt használta forrásként.67 Térképei ugyan kissé elnagyoltak, s nélkülözik a régészeti információkat, de érzékeltetni igyekeznek a természeti környezetet, és ennek településszerkezeti következményeit.

Sajnálatos módon a törökkori kutatás még e kísérletig sem jutott el. Reméljük, a régészeti településföldrajz módszereinek ismertetésével, törökkori forráslehetőségeinek bemutatásával hasznosan járulhattunk hozzá majdani kimunkáláséhoz. Természetesen tudjuk, hogy az általunk szorgalmazott megközelítési módszer sem tükrözheti pontosan a törökkori valóságot, de bízunk abban, hogy közelebb vihet annak megismeréséhez.

96