Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)
Czigány István: Várrendszer, haditeher és hadigazdálkodás a XVII. században
egyéb hadiszerek és hadianyagok szállítása 240 000 forintot emésztett fel.28 Egyébként a kamara előirányzata szerint 1689-ben Bádeni Lajos alig 25 000 lős seregének hat hónapra való élelemmel ellátása a szállítási költségekkel több mint 841 000 forintra rúgott.29 Az országra nehezedő teher természetesen a kivetett adónál jóval több, hiszen a szövetséges egységek jelentős hányadának is itt jelöltek ki téli szállást, amihez a katonaság rendszeres kilengéseit és rekvirálásait is hozzá kell számítanunk. E haditerhek éppen úgy érintették a nemességet, mint a paraszti és városi népességet. A háború okozta anyagi terhek nagyságát csupán két olyan adattal kívánjuk szemléltetni, ami csupán annyit jelent, mint tű a szénakazalban. Esterházy Pál uradalmaiba 1684/85 telén beszállásolt katonaság „fogyasztása“ 166 958 forint értékű terményt tett ki. Alig egy évvel később, 1685 novemberében és decemberében a Götz lovasezred számára Szabolcs vármegye 26 661 forint értékű porciót szállított.30 Egyes számítások szerint Magyarország átlagosan a „hivatalos“ haditerhek 40-50%-át viselte.31 A hódoltsági részek is hasonló megterhelésnek voltak kitéve, hiszen a török helyőrségeket, s az évente felvonuló haderő egy részét innen élelmezték. Például az eszéki török raktárakba 1683/1684-ben Szeged környékéről 5500 mérő árpát, 1400 mérő lisztet és 1000 mérő búzát szállítottak. Gyakori volt az is, hogy a hadszínterek lakosságának egyszerre mind a két harcoló fél követeléseit teljesítenie kellett.33 Ilyen megterhelés mellett korántsem túlzás arról beszélni, hogy Magyarországon a törökellenes felszabadító háborúban gyakorlatilag hadi- gazdálkodás folyt, vagyis az akkori nemzetgazdaság döntő hányada Mars szolgálatában állott. Ennek igen negatív hatásairól csak akkor kaphatunk reális képet, ha az oszmán haderő által a magyar honra rótt terheket is számba tudjuk venni. A magyar hadügyi fejlődésben a váltást az offenzív hadviselés hozta létre. Az oszmán hatalom megtörésével ugyanis már nem volt szükség a régi magyarországi végvárvonalra alapozott nemesi-rendi határvédelmi szervezetre. A XVII./XVIII. század fordulóján a helyzet korántsem az, mint egy évszázaddal előbb. Már kiépültek az állandó hadsereg adminisztratív keretei, amelyhez, ha tökéletlenül is, de megteremtődnek a finanszírozás keretei. Amint adataink is mutatják, a földesúri magánkatonaság elsorvadt, s helyébe a zsoldos-félzsoldos katonaság lépett. A császári hadsereg első állandó magyar ezredéinek felállítása is a törökellenes visszafoglaló háborúhoz kötődött. Viszont ez a hadügyi változás egyik faktora annak a mélyreható 64
