Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)

Czigány István: Várrendszer, haditeher és hadigazdálkodás a XVII. században

közötti ún. „békés“ időszakokban ezek a kisebb-nagyobb csetepaték alkották a végvári harcok mindennapjait.

Az oszmán előrenyomulás megállítását célzó katonai erőfeszítések óriási gazdasági terhet róttak a Habsburg Birodalom, s különösképpen a frontállam szerepét betöltő Magyar Királyságra. A XIV-XV. században kiderült, hogy a dinamikusan terjeszkedő Oszmán Birodalom megállítására az akkori középhatalom Magyarország, még a közép-európai régió támogatásával is képtelen, s ez csak egy összeurópai, vagyis egy keresztény összefogás keretében lehetséges. Ám Európában sem előbb, sem később nem tudott egy olyan hatalmi koncentráció létrejönni, mint például a középkorban Kínában, amely egy kontinensnyi terület gazdasági és katonai erejét összefogta volna.4Természetesen e fejlődés igen bonyolult társadalmi, gazdasági és ökológiai folyamatok eredménye. Például Európa igen változatos természeti viszonyai is megnehezítették egy nagy birodalom kialakulását. Az eltérő természeti viszonyok fejlettségükben is különböző gazdasági régiókat hoztak létre, mely elmélyítette, s konzerválta a politikai megosztottságot. Legnagyobb sikerrel talán V. Károly világbirodalom alapítási kísérlete kecsegtetett, de ez a különböző gazdasági, katonai és hatalmi centrumok ellentétei, s nem utolsó sorban az eszmei összekötő kapocs a keresztény vallás megreformálása kapcsán bekövetkező meghasonlás miatt elvetélt.

A Magyar Királyság politikájának irányítói közül számosán nem véletlenül keresték a Habsburg dinasztia szövetségét, s ajánlották fel a megüresedő trónt, hiszen úgy látszott, e dinasztia az európai hegemónia megteremtésével, védelmet nyújthat az ország számára. Ez akkor reálisnak is tűnt, hiszen a Habsburg korona alatt egyesült a kontinens legfejlettebb régióinak zöme, mint Németalföld, Dél-Németország és Itália városállamainak egy része. így joggal remélhették, hogy egy Habsburg uralkodó alatt előteremthetők a török elleni harchoz szükséges költségek.

Lényegében ekkor kezdődött el az a fejlődés, az ún. „hadügyi forradalom“, mely átformálta a hadviselést. A leglátványosabb változásokat a tűzfegyverek tömegméretű elterjedése, a katonaság létszámának gyors emelkedése, az állandónak tekinthető hadseregek megjelenése, s a hadikiadások ijesztő méretű felduzzadása hozta. Ez utóbbi a XVI. század folyamán olyan méreteket öltött, amely számos esetben hozzájárult a magyar királyságnál sokkalta erősebb államok leépüléséhez. Jellemző példa erre a spanyol monarchia esete, ahol a túlméretezett hadikiadások is hozzájárultak a birodalom gazdasági erejének

56