Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)

R. Várkonyi Agnes: A párbeszéd esélyei (A végvárrendszer-kutatások humánökológiái megközelítéséről)

túlsó határra, / Leesik fejéről véres koronája”. Sokat foglalkozva kultúránk természetszimbólumaival ma már inkább vélem, hogy Petőfi tél élménye, amint a többi tél verse ( Téli világ, Téli éj, A téli esték, A tél halála) is tanúsítja, kozmikus történelmi élmény. A tél jégszívű durva zsarnok. A téli világ a meleg szoba boldogságából kirekesztettek - a napszámos, a katona, a drótostót, a vándorszínész, a rongyos sátorok alatt vacogó cigány, a betyár, akár úgy is mondhatnám a hajléktalanok - világa, a föld vén megrabolt koldus, vállain jéggel foltozott rongyos takaró, a véres koronáját vesztett király kifosztott, közönybe fulladt, megdemiedt országra néz vissza, ahol a meggyilkolt szent- háromság, a hit, remény és a szeretet már csak szellemámy, s a hópelyhek „Talán egy őrült gondolatai? / Vagy összetépett lelkem rongyai”. Könnyű lenne bizonyítani, hogy a magyar történettudomány hányszor fogalmazta meg a maga nehézkes és sokszor nehezen követhető elemzéseivel ugyanazt, ami - úgy érzem, - A puszta télen talán legfontosabb gondolata, s a maga konkrétságában is elvont jelentést hordoz: „Hóval söpörték be a szelek az utat”.

Vajon, mit szólna például Szekfíí Gyula hozzá, hogy az ő híres és pontos „Valahol utat vesztettünk” élményét és diagnózisát már Petőfi megfogalmazta! Semmi mást nem akarok én most ezzel érzékeltetni, minthogy a végvári világhoz kapcsolódó természeti képzetek, metaforák és szimbólumok a kultúra hosszútávú építkezéseit vizsgálva közelíthetők csak meg.

„Avvagy virág vagy te, hazám ifjúsága?...” idézte Babits 1923-ban a tizenkilencedik század költőjét, tiltakozva a hazug és álságos ünneplés ellen, s Petőfi kérdését imperatívuszban adja tovább: „Kelj fel magyar ifjúság, légy te virág magad!” Mindkét vers, A magyar ifjakhoz (1847) és a Petőfi koszorúi (1923) a virág képzete mellett a csillag és a kert képzetét is felidézi.

Nem tévedhettünk sokat: az Egri csillagok századunk minden magyar generációjának olvasmánya más értékekkel együtt a maradandóság értékét is közvetíti. Angolra fordítója, George Chushing, a londoni egyetemen a magyar irodalom legendás professzora nemrég mondta, hogy azért lett a Szigetországban is feltűnően nagy sikere, mert mint kritikusai írták, egybevágott az angol ifjúsági regények hagyományaival.

24