Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)

Pálffy Géza: A főkapitányi hadiipari műhely kiépülése Kassán és nyersanyagellátó forrásai

99 Heckena.it. 1991. 98-100.

100 E. 210. Militaria. 43 ,t. No. 108. A Rákóczi-szabadságharc idején a kassai szertár ellátásában a mccenzéfi vashámorok, valamint Gölnicbánya és Szomolnok is részt vesz. Heckenast Gusztáv: Fegyver- és lőszergyártás a Rákóczi-szabadságharcban Bp., 1959. 92. (Értekezések a történeti duományok köréből, új sorozat 13.) (Mecenzéf ugyan már a XVII. században foglalkozik hadianyaggyártással, igazán azonban csak a Rákóczi-szabadságharc alatt válik jelentőssé, amikor a kuruc fegyver- és lőszergyártás egyik centruma lesz. Heckenast. 1991. 155-156.)

101 Eperjes szab. kir. város levéltárában található nevezetesebb okiratok ismertetése. Szerk.: Lasztókay László. Eperjes, 1881.23., 45., 23-24. (a továbbiakban Lasztókay. 1881.)

102 KA. HKR. Prot. Bd. 146. Reg. föl. 86.

103 E.211. Sereies I. l.fasc. föl.189.; Jurkovich Emil: Besztercebányai ágyú- és harangöntők. in: H.K. 1925. 503.; Patay Pál: Corpus campanarum antiquarum Hungáriáé. Magyarország régi harangjai és harangöntői 1711 előtt Bp., 1989. 89.; Klusová. 1978. 270.; Utóbb Szatmáron találjuk, majcl ő vagy fia Erdélybe települ át. Iványi. 1928. 424.

104 E.211. Series I. l.fasc. föl. 166., 163-164. és uo. 2.fasc. föl. 645.

105 Lasztókay. 1881.49.; MOL.E. 204. MKA. Missiles. Eperjes város levele Forgách Zsigmond és Dóczy András királyi biztosokhoz. 1607. nov. 4. Eperjes.

106 Détshy Mihály: A sárospataki ágyúöntőház története, in: Technikatörténeti Szemle V./1-2. (1968-1970) 69.

107 Heckenast. 1991. 107

108 Mihalik. 1896. 161. és 164.

109 E.211. Series I. l.fasc. fol. 176. és 179.

110. E.211. Series I. 2. fase. fol. 580., 566. és 579.

111. E.210. Militaria 43,t No.2.; Demkó Kálmán: A felső-magyarországi városok életéről a

XV- XVII. században. Bp., 1890.83.; Hain. 1988.99.; Iványi. 1928. 175.

112. A tiszántúli salétromfőzésre lásd Nyárády Mihály: Salétromfőzés Szabolcs megyében a

XVI- XIX. században. Különlenyomat a Nyíregyházi Jósa András Múzeum 1958. jelzésű I. évfolyamából. Bp. 1960. 170-214. (a továbbiakban Nyárády. 1960); illetve uő.: Salétromfőzés (kálisalétromfőzcs) Szabolcs megyében a XVI.-XIX. században, in: Magyar kémikusok lapja 1965./11. 584—589. Első adata 1620-ból való.

113. Kovács Béla: A debreceni salétromtermclés története, in. Értekezések az 1941. évről. Debrecen, 1941. (A Debreceni Református Kollégium Tanárképző-Intézetének dolgozatai

22.) 70.. 10. jegyzet.

114. ibid. 70.: 11. jegyzet. 1568 nvocmbercbcn pedig a debreceni Pár László Káka Gáspárt nyolc mérő salétrommal elégíti ki. Debrecen város magistrátusának jegyzőkönyvei 1568/1569. Szerk.: Rácz István. Debrecen, 1987. (AHajdő-Bihar Megyei levéltár forráskiadványai 16.) 44.: 180/5. sz. irat.

115. KA. AFA. 1557/12/13. Vö. Illésy. 1894. 61.

116. „Salnitrum ab illorum locorum incolis, qui illud Contribuendi occasioncm habent, Inter auos pracciquc Debreczenienses [kiemelés tőlem P.G.] connumcramus potius quam pc- cunias cxigat, ct cius Compctentcm quantitatem in Agria ad futuros belli usus reponat, et si quid érit residuum, nobis ad reluquorum finium nostrorum usus impendat, quemadmodum hiscc nostris, eius rci exigendi protestatem sibi dedimus.” E. 136. 6,fasc. No. 173. „Instruc- tio, Magnifico fideli nobis dilccto Casparo Magochij, Comiti Comitatuum Hcwcs, Borsod ct Toma, Agriae designate Capitaneo nostro data, super offitio suo rite excrcendo.” 1563. dc. 10. Bées.

117 „Niclosch Antal von Cristut” E.211. Scries Ii. 25.t. fol. 104.

118. E.206. 37.es. fol.27-45. Nyárády listáját ezen falvak jegyzéke hét helységgel egészíti ki.

Nyárády. 1960. 172-174. A felvásárlási ár mázsánként négy-öt forint volt.

119 E. 211. Scries II. 25.t. fol.98.

216