Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)
Pálffy Géza: A főkapitányi hadiipari műhely kiépülése Kassán és nyersanyagellátó forrásai
magyarországi vicegenerális Bökiben épülő vendégfogadójához kér néhány szál szarufát és lécet Kassa városától, mert ,,a minemu Fák kevántatnának, Sem itt Való jozzagoczkám erdeim, Sem szomszéd io akarojmén mind Fel nem találtathatnak", viszont az építkezésre szolgáló,,afféle Feniö Fa beoségesen találtatik a Nemes Város Kis Ladna, Nagi Ladna es Orosinyi [értsd órusini] Falusi erdejeken ”.84 A fa osztályozása után egyrészt a fűrészmalomba, másrészt az egyes mesteremberek műhelyeibe került. Lécekre darabolását a fafelvágó mester (Brettschneider) és a fűrészmester Sägemeister) végezték. Ok gyártották a hajóépítésre szolgáló keresztfákat, valamint a talicskákhoz való deszkákat. A bognármester (Wagnermeister) segédeivel kerekeket, kerékagyakat és küllőket, továbbá talicskákat készített. Az ő feladata volt a hajókat és hadiszereket szállító szekerek régi kerekeinek megjavítása, sőt őt bízták meg egy kisebb és egy nagyobb szán létrehozásával is. A kádár (Binder) lőporoshordókat készített és a salétromos kádak fenekét javította, a puskatus- mester (,,schüffter Maiester") pedig 48 puskát látott el aggyal. A munkák zömét az ácsmester és segédei végezték el. Ők készítették az ágyúk lafettáit, fedték be a hadszertár kapujának tetejét, építettek gerendaalapzatokat és tartották karban a zsindelytetőket. Emellett még hordókat és ládákat csináltak, a hámorkovács-, lőpor- és fűrészmalmot javították, sőt zömében a naszádok és hajóhidak elkészülte is az ő munkájuk eredménye volt. Az épületfa mellett a hadianyagok gyártása és téli időben a várták fűtése ugyancsak jelentős famennyiéget igényelt, melynek biztosítása többnyire a vármegyék feladata volt.851564-ben azonban Ferdinánd rendeletet adott Kassa városának, hogy az ágyútalpakhoz szükséges fa kivágásán és a királyi műhelyekbe való szállításán túl a hadszertámok saját szükségleteire a város erdeiből fizetés nélkül biztosítsa a tűzifát, Hans Schmied ugyanis mindössze 10 öl fát használ fel évente ezen célra.86 1568-ban a Szepesi Kamara az elhagyott széplaki apátság birtokait javasolja a kassai őrállók tűzifaellátására, a Pozsonyi Kamara 1591. október 12-én pedig a győri püspöki jövedelmekből rendel a győri stázsák számára 100 forintot.87 Emellett a királyi sütöde és sörfőzőház faellátását is a város erdeiből biztosították. 1582-ben ,,a kassai tölgyerdőből’’ szállítanak 62 öl hasábfát a sörfőzdébe.88 A város erdei számára mindezek következtében a kassai katonaság és hadiipar ellátása nem kis megterhelést jelentett. Az erdők kamarai kézbe 197
