Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)
Kelenik József: A kanizsai védelmi övezet és természetföldrajzi adottságai a XVI. század 70-es éveinek végén
3. Amocsáron, illetve a völgyön átvezető minden - hangsúlyozottan minden - lehetséges út, ösvény és egyéb átkelőhely bevágása, eltorlaszolása, beépítése, megfigyelése és őrzése. 4. A vizek és mocsarak nyújtotta védelem felhasználása mellett törekvés egy összefüggő, hézagmentes vízvédelmi rendszer mesterséges kialakítására. A mocsarak vízszintjének magasan tartása, illetve új mesterséges tavak létrehozása érdekében védett gátakat építettek (Keresztúr, Palin). E cél érdekében akkor is megtartották s nem rombolták le a régi malomgátakat, ha ezeket őriztetni kellett. (Fityeháza, Csákány, Rajk). Csatomaásással és folyóeltereléssel terveztek mesterséges folyóvédelmet létrehozni a Kanizsa patak völgyének teljes hosszában. Érdekes, bár még további bizonyítást igénylő jellegzetessége ennek a területnek, hogy valóban katonai övezetté alakult, ahonnan a lakosság a gyakorlatilag összefüggő, egymástól látótávolságban lévő őrhelyek, és palánkok rendszere ellenére, javarészt elmenekült. Jó példa erre maga Kanizsa is. Az egykor virágzó kereskedelmű városban gyakorlatilag csak a helyőrség katonái éltek. Más tisztán katonai céllal épült erősségekben, mint pl. Bajcsavár vagy Újudvar, már a hely szűke miatt sem telepedhetett meg polgári lakosság. Kanizsa környéke az utakra döntött fákkal, a közlekedést akadályozó cölöpsorokkal, eltorlaszolt gátakkal és gázlókkal, őrházakkal, palánkokkal, a felégetett vagy elhagyott falvakkal igazi katonai zónává alakult. E vigasztalan kép ellenére mégis úgy vélem, hogy a hadvezetés a Kanizsa völgyében mindent megkísérelt egy hathatósabb védelem kiépítése érdekében. Nem riadtak vissza az átgondolt, koncepciózus természetátalakító munkától sem, mivel az itt kialakított védelmi rendszer igazi erejét az erdők, a mocsarak és nádasok, a malomtavak egybefüggő, a várak és palánkok által őrzött rendszere biztosította. JEGYZETEK 1. A feltárt új források, melyek a dolgozat alapjául szolgáltak; Wien, Kriegsarchiv, HKR Akten, Expedit, 1979. july. 1., HKR Akten, Registratur, 1579.jun. 2. Egy a Kanizsa környéki kisebb várakról írt cikkében Vándor László, a forrás megjelölése nélkül, feltehetőleg már használta ezeket a dokumentumokat. Id. Vándor László: Törökkori várak Kanizsa környékén. Zalai Hírlap, 1991. szept. 21. 7. o. 171
