Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)

Kelenik József: A kanizsai védelmi övezet és természetföldrajzi adottságai a XVI. század 70-es éveinek végén

Mit értek ez alatt? A katonai felső vezetés 1575 és 1577 között kialakította a török elleni harc új koncepcióját, a tartós és szilárd védelemre való berendezkedést. Az új, jól záró védelmi övék megszervezése csak olyan területeken volt lehetséges, ahol viszonylag kevés elkerülhetetlen záróponttal teljesen elvágható, illetve ellenőrizhető volt a közlekedés. Ilyen, a védelem számára rendkívül kedvező természeti feltételekkel rendelkezett pl. a Kanizsa patak völgye. Amit 1568 óta a szinte rendszeresen érkező mustra bizottságok alaposan felmértek. Megszemlélték a terepet, tanulmányozták a várak fekvését, felszerelését, anyagi helyzetét. Információkat gyűjtöttek a vizekről, mocsarakról, megerősíthető templomokról, a török portyák szokásos útvonalairól. Tanácskoztak és vitatkoztak. A döntésekhez minden esetben szakemberek, mérnökök, építőmesterek, katonák szakvéleményét kérték.

Majd megszületett a döntés. A korábbi támpontszerű védelmi vonalat feladták, és visszahúzódtak a zárt védelmi övezet kiépítését biztosító Kanizsa völgye mögé.

Mi jellemezte ezt az új koncepció szerint kiépített védelmet?

1. A várak, palánkok, őrházak építési helyét, illetve a meglévők létjogosultságát a völgyön átvezető utak és átkelőhelyek határozták meg.

Az útlezárás abszolút prioritását bizonyítja a kanizsai rendszer második legnagyobb várának, Bajosának a helyzete is. Bár mindenki tudta, hogy katonai szempontból a vár, mivel két domb is foléje magasodott, rossz helyen épült, de a völgyön épp itt átvezető út miatt nem kerülhetett máshová.

A völgy túlpartján fekvő Mórichely, illetve Botszentgyörgy várát, mivel mindkettő messze feküdt a fő védelmi övezettől, s emellett megkerülhető is volt, felrobbantották. Ugyanígy jártak el minden olyan építménnyel, ami lehetőséget adott volna az ellenségnek, hogy befészkelje magát a védelmi övezet közelében.

Az újonnan épülő palánkok őrhelyek magjául, hacsak lehetséges, szívesen választottak szilárd kőépítményt, leggyakrabban elhagyott templomot, kápolnát.

2. A védelmi övezet mélységben tagolódott, jóllehet a völgy ellenség felőli oldalán lévő őrhelyek, palánkok alapvető feladata csupán az átkelőkhöz vezető utak figyelése, az ellenőrzés és riasztás volt.

170