Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)
Kelenik József: A kanizsai védelmi övezet és természetföldrajzi adottságai a XVI. század 70-es éveinek végén
inek és terjeszkedésének a támadó háború helyett egy jól megépített és megerősített, szorosan záró, de a mezei seregek állandó támogatását élvező védelmi rendszer létrehozásával kell útját állni. Csakhogy, mint az erre az időszakra világossá vált, a császár Stájerország és Alsó-Ausztria rendjeinek anyagi és katonai támogatása nélkül képtelen a végvárrendszer kiépítésére, illetve fenntartására. Az ekkor még csaknem kilencven százalékukban protestáns osztrák rendek viszont csak szabad vallásgyakorlatuk „félhivatalos” elismerése fejében vállalták át a vend és délnyugat- nyugat-magyarországi várrendszer korszerűsítésének terheit. Ezt követően 1578-ban, a hatásköre alatt álló területek védelmének összehangolására, megalakult a grazi haditanács. A stájer rendek pedig jelentős fegyver- és élelmiszerszállítmányokkal, készpénzzel és munkaerővel siettek a délnyugat-dunántúli végvidék segítségére. Mint említettük, az 1577-es haditanács után a katonai vezetés az eddigi szétszórt, támpontszerű védelem helyett egy összefüggő, átgondoltan kiépített, szorosan záró védelem létrehozásával kívánta megállítani a törököt. Ezt az elgondolást próbálták megvalósítani a gyakorlatban a Zala és a Mura folyó völgyét összekötő kanizsa-bajcsavári védelmi övezet kiépítésével. 1578-80 folyamán a korszerű hadtudományi elvek és a természet adta lehetőségek közötti okos kompromisszumok sorának kialakításával megkezdődött egy teljesen összefüggő védelmi vonal kiépítése. Ennek alapját egy az ellenség portyázói által megkerülhetetlen természeti akadály, a mocsaras kanizsai völgy képezte, amelyet mesterséges tavakkal, út- és terepakadályokkal, őrházakkal összekötött, erődök és palánkok sora szegélyezett és tett átjárhatatlanná. Ezt a Mura és a Zala folyókat összekötő, halastavakban, nádasokban, ingoványos rétekben ma is igen gazdag patakvölgyet, utazta be 1579 tavaszán gróf Eck zu Salm győri főkapitány vezetésével egy vizsgálóbizottság, korabeli szóhasználattal Muster Comission. E szemle szükségességét Salm gróf Károly főherceghez címzett jelentésében a következőkkel indokolta: ,,Felette igen szükségesnek tartottuk immár igaz tudással bírni arról, hogy milyen is lenne a Kanizsa környéki vizek és mocsarak ez időszerinti állapota. Az alábbi jelentésből hercegi Fenséged is kegyelmesen megértheti, milyennek találtuk - a szemle és a kapott jelentések alapján — a mondott vizeket és mocsarakat, a mellettük épült palánkokkal egyetemben. ”4 165
