Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)
Gáspár László: Határőrizeti szempontok érvényesülése a magyar végvárrendszer kialakulásában
nélkülözhetetlen szerepet. Sajátos helyüket, szerepüket akkor érthetjük meg igazán, ha figyelembe vesszük a végvidéken végbement környezeti változásokat is. A hódoltsági és végvidéki területeken jelentős lakosságcsökkenés állt be, részint a pusztítások, elhurcolások, részint az elmenekülések révén. Ez a mezőgazdasági művelés alá vont területek csökkenését, elvadulását, néhány évtizeden belül számottevő visszaesését eredményezte. Bár a lakosság egészen sohasem hagyta el a veszélyeztetett területeket, azonban megmaradt részük is erdőségekbe, hegyekbe, illetve mocsarakba, nádasokba húzódott. így a volt mezőgazdasági területek elvizesedtek, az úthálózat visszafejlődött, a korábbi kultúrtájak nagy területeken elvadultak.13 A nádasok, ártéri, erdők és az áthatolhatatlan tüskebozót területe a korábbiak többszörösére növekedett. A korábbi út és karbantartott vízhálózat, a mezőgazdasági kultúrterületek számottevő csökkenése kedvező lehetőséget teremtett az új viszonyokhoz igazodó határőrizeti rendszer kiépítéséhez. Aközlekedés lehetősége csakkevés számú útra, járható irányra korlátozódott, ezek szemmeltartására viszonylag kevés számú figyelőhely, vigyázóház is elegendőnek bizonyult. A strázsa- házakat, a végvárak kapitányai létesítették és tartották fenn a maguk erejéből azzal a céllal, hogy azok idejében észleljék, és felmérjék a portyázó ellenséget, riasszák a végházak, várak őrségét és azok összehangolt, hatékony ellenlépéseket tehessenek. A leshelyek mérete igen változatos volt. A káptalanfai 40x50 méteres alapterületű lehetett, a Gyepűkaján melletti pusztaszentgyörgyi templom viszont csak 12x15 méteres volt.14 Míg a nagyobb őrházakba 1-2 tucat katona is elfért, a kisebbekben legfeljebb 4-5 gyalogos, vagy lovas vitéz tartózkodhatott egyidejűleg. Rejtésükre és védelmükre gondot fordítottak, ezért leggyakrabban nádasokba, sűrű erdőkbe építették őket, minimális védelmükre palánkot és sáncokat szinte mindenütt kerítettek köréjük. Feladatuk azonban nem a védelem, hanem a behatoló, rabolni, túszt szedni, felprédálni, kémkedni jövő ellenség kisebb, vagy nagyobb csoportjainak felfedése volt, így határőrizeti jelentőségük meghaladta a határvédelemben betöltött szerepüket. E végvidéket őrző végházak és vitézeik szerepe azonban nem ért véget a török támadás megindulásával. Ha még álltak, és a hadjáratot előkészítő török portyák nem emésztették fel őket, amíg csak tehették, biztosították a lakosság 158
