Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)

R. Várkonyi Agnes: A párbeszéd esélyei (A végvárrendszer-kutatások humánökológiái megközelítéséről)

tett) közénk s a német veszettség közé”. (CXXVIII Itáliám, kár rádolvasni, gyarló Rónai Mihály András fordítása, 1974)

Nyilvánvaló tehát, hogy az erdő a XVI-XVII. századi magyar végvárrendszernek fontos védelmi elemét alkotta. Számoltak vele, mint a vizek jelentőségével a védelemben. Jól kimutatható például a tudatos törekvés a természeti viszonyok védelmi lehetőségének jobb kihasználására Érsekújvár építésében. Először Várady Pál, majd Oláh Miklós érsekek támogatásával 1545-1570 között a Nyitra folyó bal parti szigetén kiépített Újvár helyett, a modem, olaszbástyás vár új helyét, a Nyitra jobb partján, a folyó éles kanyarulatában jelölték ki, erdőkkel övezett területen. Várak, őrhelyek között a mélyen tagolt védelmi sávban a folyókkal, tavakkal, mocsarakkal együtt az erdők adták a védelem erejét. A váruradalmak erdei tehát nemcsak a várak fenntartási, megélhetési, és a hadianyag szükségleteit elégítették ki, hanem a védelmi rendszer láncolatába illeszkedtek. Fenntartásuk védelmet, sőt bizonyos erdőgazdálkodást kívánt. Mégpedig az új viszonyokhoz alkalmazkodva.

A XVI-XVII. században különösen két, hatásaiban egybekapcsolódó fejlemény miatt ugrottak fel a fa iránti igények; a klimatikus viszonyok és a hadügyi forradalom a korai iparral együtt minden addiginál jobban igénybevette az erdőket.

Miként ismeretes, a kora újkorban Európa-szerte az általános klímaváltozás következett be. A lassú lehűlést, az úgynevezett „kis jégkorszak”-ot az jellemezte, hogy néhány éves enyhülésekkel, aszályokkal meg-meg szakítva, folyamatosan hidegebb lett az időjárás. Rövid és nedves nyarakat korai és ködös ősz követte, s a tél tartós nagy havakkal hosszan elhúzódott. A XVI- XVII. század folyamán gyakran befagyott a Duna, telente jég borította a várakat védő vizeket, többet és hosszabb időn át kellett fűteni, nagyobb élelem tartalékokat behordani és tárolni. Alkalmazkodni kényszerült a tartós hideg időkhöz a hadviselés is. A téli hadjáratok előnnyel is jártak, de melegebb ruházatot, más közlekedést, több tüzelőt követeltek. 1664 január végén február elején a Dráva jege megtartotta az eszéki híd felégetésére nádat hordó sereget és Esterházy Pál tudósítása szerint Pécs ostroma alkalmával a hideg miatt többen megfagytak.

A „hadügyi forradalom”-nak nevezett folyamat nyersanyag igényeit még senki nem vette számba pontosan. Holott nyilvánvaló, mennyire felszökött a faszükséglet a tűzfegyverekre, nagylétszámú hadseregekre, olaszbástyás véderőművekre átváltó hadviselés miatt, amikor mázsaszámra fogyott a

14