Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)
Csorba Csaba: Vár és környezete a leírások és ábrázolások tükrében
Szamosújvár: Priorato műve, Holst rajza (1670). A várhoz viszonylag közel kertes házak állanak.148 Kővár: A Holst rajza nyomán készült képen a várhegy kopár. Székelyhídi Ssicha hadmérnök képet készített róla lerombolás előtt és után (1665). Mocsár vette körül, környezetében nincs nyoma semmiféle építménynek, növényzetet sem jelez a kép.1,0 Balázsfalva várkastélya: Az 1687-ben készült térkép házakat, fákat, kerteket mutat mintegy méterre a várkastélyt övező ároktól. Szamosújvár: Az 1663-ban készült térkép és távlati rajz a mocsaras részeken túl kerteket ábrázol.182 Görgény vára: A XVII. század végén készült távlati rajzon látható az egész várhegy és a környező hegyek is. A várhegy jórészt kopár, oldalában erdős folttal, facsoportokkal, az aljban emeletes kastély. Sebesvár: A látkép és az alaprajz tanúsága szerint a várhegy kietlen, kopár, néhol bokros (erdős?) folttal.154 Kővár: Az alaprajz szerint a várhegy, melyet megkerül az út, kopár, nincs nyoma sem magasabb növényzetnek, sem épületnek a hegyoldalban. Nagyszeben: A térképen jól látszanak körben a városfal körül a tavak és mocsarak, a facsoportok és a kertek.156 A bemutatott példák változatos gyakorlatról tanúskodnak. Általában a falakhoz közel nem engedtek sem házakat építeni, sem kerteket, s ha voltak, kivágták a fákat is. Azonban a falaktól egy-kétszáz méterre már építmények és magasabb növényzet is megfigyelhető. Ostromra készülve valószínűleg a vár körül szélesebb körben letarolták, elpusztították a területet, s ami épen maradt, azt az ellenség pusztította el ill. a kölcsönös ágyúzás tette tönkre. Az, hogy az ország településeinek igen jelentős része a végvári vonalba tartozott, azaz többé-kevésbé szinte állandóan hadszíntérnek számított, a településfejlődést erősen hátráltatta. A fallal körülvett városmagon kívül jelentősebb külvárosok nemigen létesültek, s ha igen, azt csak palánk övezte, hiszen állandó, erősebb védőművekre nem volt pénz, néhány nagyobb nyugati várost (Pozsony, Sopron) nem számítva. Ezek a hitvány palánkkal övezett külvárosok aztán nemcsak a nagyobb ostromoknak, hanem akár egy pusztító csapatnak (pl. tatárok) is könnyű prédájává váltak.157 A török idők után a Rákóczi-szabadságharc idején még egyszer ismét katonai szerepet kapott az ország belsejének többszáz, akkor már többnyire 123
