Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)

Csorba Csaba: Vár és környezete a leírások és ábrázolások tükrében

Miklós leírásai Hungária c. művében (1536.) Ő ugyanis a török harcok előtti idilli állapotok képét rajzolja meg. Budán a várból például nyugat felé díszkertek pompáztak a vároldalban, odébb a falak alatt szőlőskertek fakadtak a lankákon.4' Vác fölött erdős hegy emelkedett, Oláh Miklós dicséri a szép fekvését.46 Pozsony várhegyén szőlőket figyelt meg.47 Diósgyőr szép fekvése különösen dicsérte, a környező hatalmas erdőket, melyek fáin zengő fülemülék tanyáznak. A vár alatti hegyipatak sok pisztrángjáról sem feledkezett meg. Diósgyőr tehát inkább egy „ősparkban“ fekvő romantikus kastélynak számított, mint katonai létesítmények.48

1526 után megváltozott a helyzet. A biztonság figyelmen kívül nem hagyható szemponttá vált. Hans Demschwam jegyzi fel útinaplójában Baranyáról a következőket 1555-ben:,,...a rablók, martalócok és haj dúik a fűben, a bokrok tövében és a nádasokban el tudnak rejtőzködni. Ez az oka annak, hogy az országút mindkét oldalán kivágták a növényzetet. “49Nyilvánvaló, hogy a leírtak nemcsak Baranyára igazak, hanem az ország egészére. A főutakat legalábbis mindenütt igyekeztek legalább annyiban biztonságossá tenni, hogy ne lehessen egykönnyen lest vetni az úton járóknak. Természetesen a biztonság csak viszonylagos lehetett, még a várak körül is. Példa erre Simplicissimus leírása, aki Ónod várától alig félóra járásnyira egy erdőnél cimborájával együtt török martalócok kezére került, akik ember-zsákmányra lestek.50

A várak építői általában arra törekedtek, hogy a védekezés megkönnyítése szempontjából a lehető legjobban kihasználják az adott hely természeti adottságai nyújtotta előnyöket:

1. Hegyivárak: a várakat nem feltétlenül a legmagasabb csúcsra építették, hanem sokkal inkább kedvelték a viszonylag alacsony, azonban lehetőleg meredek ormokat. Arra törekedtek, hogy legalább egy oldalról megmászhatatlannak számító (csaknem függőleges) sziklafal fölött emelkedjen a vár. A legjobb az volt, ha csak egy oldalról, a kapuhoz vezető út felől lehetett megközelíteni.

Ha a várhegy fölé magasodott a közelben egy hegycsúcs, az a középkorban nem jelentett hátrányt, hiszen akár ágyúk, akár a hajítógépek, íjak lőtávolsága nem tette lehetővé, hogy a szomszédos csúcsról számottevő kárt okozhassanak az erődítményben. A meredek csúcsokon fekvő várakat olykor a szakirodalom is szívesen minősítette „bevehetetlennek“, valójában azonban ezek is sebezhetők voltak, csak ostromhoz értő, gyakorlott hadvezérre volt szükség.

112