Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Fenyvesi László: A temesközi-szörénységi végvárvidék funkcióváltozásai (1365-1718)
tott végre a törökkel leghosszabb határszakaszon érintkező Temesköz irányításában, melynek pozitív kihatásai jótékonyan befolyásolták nemcsak az adott régió, hanem a mind nehezebb körülmények közé kerülő egész délvidéki végvárrendszer strukturális és funkcionális összetevőit is. Mégpedig olyan súllyal, hogy Mátyásnak ezt a katonai reformját nemcsak a Jagellóknak és I. (Zápolyai) Jánosnak, hanem még a Habsburg ellenkirálynak, I. Ferdinándnak is respektálnia kellett. Első pillantásra úgy tűnik, hogy Hunyadi Mátyás reformintézkedése csupán a temesi comes személyére, s rajta keresztül Temes vármegyére és a Temesközre vonatkozott. A beható forráskritikai vizsgálat azonban arról tanúskodik, hogy ezt a hadügyi reformot nem lehet leszűkíteni sem a temesi comesre, sem Temes vármegyére, sem a Temesközre, mert következményei kihatottak a Délvidék törökellenes határvédelmének egészére, sőt a Szent Korona észak-balkáni védőpajzsának három délszláv és egy román katonai határőrvidékére, úgymint a nándorfehérvári, a macsói, a szabácsi és a Szörényi bánságokra is. A katonai újítás lényege abban állt, hogy az uralkodó egyetlen intézkedésével egyszerre két funkcióra nevezte ki egy és ugyanazon bizalmasát. Legtehetségesebb és legeredményesebb katonafamiliárisainak, udvari lovagjainak megyésispánjainak egyikét, a már három évtizede katonáskodó Kinizsi Pált nemcsak Temes megye - és a már régóta hozzákapcsolt, mintegy fél tucat temesközi comitatus - comesévé nevezte ki, hanem őt állította egy újonnan létrehozott, merőben katonai jellegű, területi hadikormányzati tisztségre, úgymint Magyarország Alsó Részeinek főkapitányi posztjára is. A temesi comesi funkció akkor már jó egy és negyed évszázada katonai jellegű területi, kormányzati tisztségnek számított, mely több-kevesebb szomszédos vármegye főispáni honorjának egy kézbe kerülésével - vagyis egyféle „megyekoncentráció” révén - fokozatosan bővülő polgári és katonai hatalomhoz juttatta viselőjét. Mátyás király katonai reformja azt jelentette, hogy Kinizsi már nem csupán a közvetlen elődeitől reá maradt hét temesközi vármegye-Temes, Keve, Torontál, Krassó, Zaránd, Csanád és Csongrád - polgári és katonai vezetőjeként tevékenykedett, hanem mint az Alsó Részek (Partium Regni Inferiorum) főkapitánya (ca- pitaneus generalis), ama öt másik vármegye katonai-kormányzati teendőit - és a temesi-krassói-szörénységi végek találkozásánál lévő vlach districtu- sokét - is intézte, melyeknek nem volt a főispánja. Természetesen eme utóbbi vármegyék (Bodrog, Bács, Arad, Békés és Bihar) „civil” ügyeibe nem szólhatott bele, vagyis az itteni comesek polgári közigazgatási-bírás243
