Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)

Fenyvesi László: A temesközi-szörénységi végvárvidék funkcióváltozásai (1365-1718)

lehetősen szürkén és semmitmondóan hangzó comesi cím jószerint teljesen elfedte. Ugyanis a tisztán katonai jellegű capitaneus címet kerek másfél évszázadon keresztül - 1325-ös, első felbukkanásától kezdve Kinizsi délvidéki főkapitányi kinevezéséig, 1479-ig - sohasem a temesi comesi honorral egyidejűleg, annak mintegy katonai bővítményeként, kiegészítéseként kapták meg, hanem kizárólag akkor, ha az uralkodók akár a királyi fősereg, akár a temesközi megyék királyi és nemesi (továbbá telekkatonasága és katonaparasztsága), akár egyéb hadsereg élére állították őket.

Capitaneusként (kapitányként) természetesen csak akkor szerepeltek az 1479-es, korszakos délvidéki katonai reformot megelőző másfél évszázad folyamán, ha csupán a névadó megye és egy-két szomszédos terület, például Keve, Krassó, Torontál és a szörénységi illetőségű (karán)sebesi, lugosi, miháldi és öt további vlach districtus (román határőrkerület) hadra kelt csapatait vezették harcba. Viszont abban az esetben, ha ennél nagyobb haderő irányításával bízták meg a temesi comeseket - ilyenkor jobbára törökellenes havasalföldi, szerbiai, boszniai vagy bulgáriai, ritkábban velencei és csehországi (kiváltképpen Ozorai Pipo esetében) katonai célkitűzések szerepeltek a királyi intimatumokban -, akkor főkapitányi címhez jutottak, vagyis a capitaneus kifejezés mellé a supremus, netán generalis, esetenként a sumnus (középkori, magyarországi latinsággal: „sumpnus”) jelző került. Ez az időleges, alkalmankénti, meghatározott harci feladat végrehajtásig érvényben lévő főkapitányi titulus azonan egészen Kinizsi fellépéséig — Hunyadi Mátyás 1479-es, délvidéki területi katonai reformjáig - sohasem területi főparancsnoki (végvárvidéki főkapitányi) pozíciónak felelt meg, hanem kivétel nélkül mindig a hadba vonuló, mozgó (tehát afféle „mezei”) seregek ideiglenes jellegű - a hadoszlás napjáig érvényes -fővezéri posztját fedte.

A temesi comesek katonai funkcióira utaló kapitányi-főkapitányi megjelölések tartalmában meglehetősen későn, 1479 tavaszán következett be alapvető minőségi változás, mégpedig Mátyás király délvidéki katonai reformintézkedéséből fakadóan. Ezt - miként a temesközi régió esetében minden fontos változást - a török veszély indokolta. Velence ugyanis váratlanul békét kötött a Portával 1479 januárjában, s így a magyar katonauralkodó teljesen elszigetelődött a török hadszíntéren. A kétfrontos háborúval fenyegető helyzetben, a III. Frigyes elleni német háború újabb szakaszának küszöbén Hunyadi Mátyás jelentős mértékben meg akarta erősíteni a törökellenes déli határvédelmet, nehogy kellemetlen meglepetések érjék, s a várható török támadások meghiúsítsák nyugati háborús elképzeléseit. Ennek érdekében olyan mélységű és horderejű katonai reformot haj242