Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)

Domokos György: A várak jelentősége és a császári seregek ostromtechnikája a felszabadító háborúban

biztosításában, s végül utánpótlási bázisként is nélkülözhetetlennek bizonyultak. Végső példaként hivatkoznék arra, hogy Belgrád visszafoglalásával a törököknek sikerült elérni, hogy a sorozatos kudarcok ellenére mégis meg tudták tartani Temesvárt és a Temesközt.33

JEGYZETEK

1. A téma részletes leírását 1.: Domokos György: Várépítészet és várharcászat Európában a XVI-XVII. században. Hadtörténeti Közlemények (a továbbiakban: HK), 1986. 47-110.

2. E hadjáratok pontos eseménytörténetét 1.: Johann Baptist Schels: Kriegsgeschichte der Oesterreicher. II. Band. Wien, 1844. III. Theil. 26-39.; Georg von Alten: Handbuch für Heer und Flotte. Enzyklopädie der Kriegswissenschaften und verwandter Gebiete. 9. Band. Kriege vom Altertum bis zur Gegenwart. Berlin, 1912. 377-380.

3. Anton von Zastrow: Geschichte der beständigen Befestigung oder der Handbuch der vorzüglichsten Systeme und Manieren der Befestigungskunst. Leipzig 1839. 117.; M. Augoyat: Marschall v. Vaubans’s Angriff und Belagerung fester Plätze. Berlin, 1841. 13-14.; Hermann Müller: Geschichte des Festungskrieges seit allgemeiner Einführung der Feuerwaffen bis zum Jahre 1892. Berlin, 1892. 40-41. (A továbbiakban: Müller 1892.)

4. Müller 1892. 33.

5. Véleményem szerint e hatást tovább fokozta az a rendkívüli gyorsaság, ahogy a törökök egész magyarországi védelmi rendszere összeomlott.

6. A császári ezredek egy jelentős része Magyarországon telelt át, illetve részt vett egyes várak többéves, folyamatos blokádjában.

7. Ez elsősorban a hadszervezés és -szervezet, a kiképzés és felszerelés, valamint a harci morál és állóképesség terén mutatkozott meg (1. a szalánkeméni csatát). Ám nem lebecsülendő előnyt jelentett, hogy a császári sereg utánpótlási rendszere is sokat fejlődött, 1688-ig ellátó bázisaihoz viszonylag közeli területeken harcolt, illetve, ha lehetett, helyben látta el magát. Szakály Ferenc: Hungária Eliberata. Budapest, 1986. 119-120., 126-140. (A továbbiakban: Szakály 1986.)

8. Ezek nagyjából a következők: Kanizsa, Fehérvár, Érsekújvár, Esztergom, Buda, Eger, Várad, Gyula, Temesvár.

9. így például a törökök Kanizsa elfoglalása után nem tudták a Rába-Mura vonalat áttörni, Fehérvár és Buda birtoklása ellenére sem tudták mindig szilárdan a kezükben tartani a bakonyi várakat (Veszprém, Pápa, Palota, Tata), s Eger bevétele után sem tudtak nagyobb felvidéki területeket megszerezni. A fontos török várak előtt a terjeszkedés útjában tehát nemcsak a magyar végvárak, hanem természeti akadályok is álltak, míg mögöttük jobbára sík vidék terült el.

10. A felszabadító háború eseményeire 1.: Szakály 1986.; Doberdói Bánlaky József:

81