Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)

Varga J. János: A nyugat-magyarországi végvárak 1683 nyarán

tischen Quellen” („Az 1683-as hadiév a levéltári iratok és más hiteles források szerint”) című kiadványból: Batthyány Ádám július első napjaiban már a Rába vonala mögött lehetett, „...so waren seine Grenzer und Milizen, nach den höchsten Angaben 6000 Mann stark, auf der langen Linie von Raab über Sárvár bis Körmend oder gar bis St. Gotthard verzettelt, also selbstredend auf keinem Punkte im Stande, den Tataren den Übergang zu verwehren, insbesondere dann nicht, wenn, ...der Gegend kundige Ungarn aus Pápa etc. den Türken die vorhandenen Furten bezeichnet haben. Bei dieser Sachlage wäre ernstlicher Widerstand ohne die geringste Aussicht auf Erfolg und nur geeignet gewesen, das Land... der Wuth eines barbarischen Feindes preiszugeben. Die Grafen Adam Batthyány und Draskovics glaubten keine andere Wahl zu haben, als die, dem Thököly das verlangte ’Homagium’ zu leisten, und leisteten es thatsäch- lich.” („...így végvári katonasága és más katonai erői, mintegy 6000 fő, a Győrtől Sárváron át Körmendig vagy egészen Szentgotthárdig húzódó vonalon aprózódtak el, tehát a vonal egyetlen pontján sem tudták megakadályozni a tatárok áttörését, főleg akkor nem, ha ... a környéket ismerő magyarok Pápáról stb. a létező gázlókat megmutatták a törököknek. Ilyen körülmények között eredményes ellenállásra semmi kilátás nem volt, és csak kiszolgáltatták volna az országot... a barbár ellenség dühének. Batthyány Ádám grófnak és Draskovich grófnak nem volt más választásuk, mint hogy teljesítsék Thökölynek a kívánt „homágium”-ot, amit ténylegesen teljesítettek is.”)52 Erről egyébként írásbeli jelentést tettek a Muraközben parancsnokló Johann Ferdinand Herberstein altábornagynak és tárgyaltak bizonyos Moll ezredhadbíróval, akinek tájékoztatása alapján Trauttmannsdorf gróf mindkét magyar főúrnak a császár iránti hűségéről és hódolatáról biztosította a bécsi udvart.53

Tehetetlenül álltak a Dunántúlon végigsöprő forgószélben, akárcsak az őrhelyüket elhagyó katonáik. Néhány hét múlva azonban gyökeresen megváltozott a hadihelyzet, és ők voltak az elsők, akik újra birtokba vették a kurucoktól és törököktől üresen hagyott erősségeket. Ez azonban a török elleni felszabadító háborúnak már a következő fejezete.

66