Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)

Varga J. János: A nyugat-magyarországi végvárak 1683 nyarán

tisztét azonban még az utolsó pillanatban is ellátja: „A lakosok általam, mint nádor és közbenjáró által könyörögnek Felségednél, méltóztassék nekik tudtukra adni, mitévők legyenek végső veszedelmükben? Képes-e őket megoltalmazni vagy sem? Ha igen, akkor mielőbbi védelemért ese­deznek, mert az ellenség küszöbünkön áll, s már-már ránk tör. Ha pedig nem, akkor Felséged ne vegye tőlük rossz néven, ha engednek a kénysze­rűség tanácsának, s-hogy maguk, feleségük és gyermekük megmaradását biztosítsák - Thököly hatalmának hódolnak?’41 Ő maga azonban nem akart Thökölynek hódolni, sem török fogságba esni, ezért - magához véve a koronát - elhagyta az országot. Most már azok is meghódoltak, akik eddig tisztüknél fogva kitartot­tak: Draskovich Miklós országbíró, Batthyány Kristóf főkapitány és fia Ádám, a Nádasdyak, Festeticsek, Széchyek és sokan mások. Batthyány Kristóf július 12-én közölte Sopron város tanácsával, hogy a török felégette és a földdel egyenlővé tette a Tóközt meg a Rábaközt, mivel nem talált ellenállásra. Útját most Bécs felé vette, városokat és falvakat pusztítva. A királyi sereg menekül, s őfelsége maga is elhagyta Bécset. Az ország védelme ügyében előterjesztett könyörgés, közbenjárás a legmagasabb helyen nem talált meghallgatásra. Ez adott okot arra, hogy a sok ezernyi keresztény lélekre leselkedő veszedelem elhárítása érdeké­ben maga is meghajtsa fejét a fényes Porta előtt és elfogadja a Dunán inneni országrész gondjának reá ruházását. A város tehát alkalmazkodjék őhozzá és várja parancsait.42 És mit tehetett Sopron? Engedelmeskedett. Noha a város korábban ellenállásra készült: a tanácsülésen határoztak a városkapuk megerősítésé­ről, sáncok építéséről és a külvárosban akadályok emeléséről, meg őrszem állításáról a Szent Mihály-templom tornyába. Most már ilyesmiről szó sem esik. Annál inkább arról, hogy célszerű lenne a város érdekében Bezerédy István tanácsát megfogadni és kitűzni a fehér zászlót a toronyba, hogy a nagyvezír lássa engedelmességüket. Arról is beszélnek, hogy Thököly biz­tosainak érkezésekor - a fejedelem iránti tiszteletből - talán mégsem kel­lene elsütni az ágyúkat, mert a török félreértené. Célszerűbb lenne inkább szekerekre rakni a kért gabonát, zsírt és lisztet, aztán Bécs felé indítani a török táborba.43 Nagyot fordult a világ a Dunántúlon. A korábban királyhű magyar főurakról különféle hírek kaptak szárnyra. Az egyik Batthyány gróf - ha hihetünk Buonvisi pápai nuncius jelentésének - július második felében már Thököly híveként 3000 lovasával portyázott Graz közelében. Zrínyi Péter fiát, Jánost ezekben a napokban fogták el. Állítólag a török elől Linzbe 63

Next

/
Oldalképek
Tartalom