Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Varga J. János: A nyugat-magyarországi végvárak 1683 nyarán
visszavonulni, hogy ezt a várost megvédje, tehát Magyarországot az ellenség kezébe engedik.”35 A törökök megszállják a Tóközt (Szigetközt) s felperzselik Győr külvárosát. Magát a várat nem veszik ostrom alá, de egy hétig időznek falai alatt, miközben a nagyvezír hidat veret a Dunán és Pápa meg Veszprém hódoltatására küldi ki az egri és a damaszkuszi pasa csapatait július 4-én. Kara Musztafa csak 7-én indul tovább, most már Bécs felé, hátrahagyva Ibrahim budai pasát mintegy 25 000 főnyi sereggel, hogy elzárja a győri és a komáromi őrséget a török utánpótlási vonalaktól.36 Győr körül csakhamar bezárul az ellenséges blokád gyűrűje. Esterházy János vicegenerális korábbi optimizmusának már nyoma sincs. Búcsúlevelet fogalmaz feleségének, Ocskay Magdolnának: „Ez az utolsó levelem édes lölköm, az talám elődben mehet, mert ha ma nem is, de holnap mindenfelől el leszünk rekedve - írja július 6-án -, azért vetem reád és gyermekimre utolsó áldásimat. Tartson meg az Úristen benneteket, tartson meg nagyobb boldogságra és örvendeztessen meg benneteket, ajánlom magamat imádsá- gidban.”37 Az ellenállásnak a szándékát sem találni már ezekben a napokban a Rábán innen, amivel június közepén még találkozni, mint a végvárak feladása előtt Pápán, ahol 12-én a Győri Főkapitánysághoz tartozó várak parancsnokai közül Jembrekovits György, Gesztesi Mihály, Esterházy Ferenc, Hajdú Mihály, Babocsay Ferenc és Húsvéth Gergely - Veszprémből, Pápáról, Csesznekről, Tatáról és Szentmártonból38- tanácskoznak és levelet intéznek Batthyány Ádámhoz: a Rábánál összevont csapatokat tartsa együtt, ők is azon lesznek, hogy katonáik el ne széledjenek.39 Veszprém és Pápa kapitányai július 4-e után szabad elvonulásra feladják a reájuk bízott erősséget, s ugyanúgy tesznek Csobánc, Keszthely, Szigliget, Devecser, Csesznek, Jánosháza, Tüskevár és Tapolca csekély létszámú védői is. A Balatontól távolabb, a Rábán túl sem ütköznek számottevő ellenállásba a törökök. Fő erőik július 8-án érkeznek a Mosoni-Dunához, Magyaróvár alá, amelyet harc nélkül elfoglalnak. A városban hatalmas élelmiszerkészleteket zsákmányolnak. Két napig tart a készletezés40 majd továbbvonul- nak nyugat felé: immár Nezsidér, Hainburg és Parndorf kapui előtt állnak. A dunántúli védelmi vonal napok alatt összeomlott, a végváriak és a vármegyei hadak csapatostól szökdöstek haza. Július elejétől már mindenki biztonságos helyre vagy Thökölyhez igyekezett. „A dunántúliak látva, hogy szülőföldjük odavész, siettek családjuk és vagyonuk megmentésére. A Dunán inneniek attól félve, hogy hasonló sorsra jutnak, máris oszladoznak. Pozsony és a Pozsonyban őrzött Szent Korona a legnagyobb veszedelemben forog. Én itt állok az ellenséggel szemben, katonaság nélkül” - tudósít drámai hangon a történtekről június 30-án a nádor. Közbenjárói 62
