Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Vass Előd: Az egri vilajet török végvárainak katonai, gazdasági és kulturális régióközpont szerepváltásai
tűzifa- és szénailleték 2300 (akcse), juhadó 1130 (akcse), méhkastized 550 (akcse), bosztánkert illetéke 120 (akcse), mezei kártétel és büntetéspénz és menyasszonyi és hordóilleték 482 (akcse) len és kender és hagyma és fokhagyma és káposzta- és répatized 232 (akcse), lencse és borsó és csicseriborsó és lóbab tizede 150 (akcse), ingatlanforgalmi illeték 30 (akcse), sertésadó 455 (akcse). A vásárok vámjai és a piacok bevételei, amelyek minden héten összegyűlnek, vagy amelyeket a „Szveti Sztevandan” és „Szveti Kristovdan” és „Szveti Lazarovdan” nevű vásári napokon tartanak és vámokat adnak évente 500 (akcse). KERESZTES puszta, Szabadka közelében, tartozik a nevezetthez, Sós Tamás szállása, Csutora Berta szállása, György Ferenc szállása, Kis Éliyas szállása, Nagy Ferenc szállása, Martos Tomás szállása, Boncza Tomás szállása, Nagy Mátyás szállása, Arany Petre szállása, Kereszti István szállása, Sipos András szállása, Nagy Petre szállása, Varga Tomás szállása, Varga Pál szállása. Bevétel a tizedekből és az illetékekből 2000 (akcse), azaz 4000 magyar dénárt tett ki...” Szabadkán 1578-ban a részletes összeírás az odatelepedett török katonákat is feljegyezte, mivel azok gazdálkodást is folytattak. A délszláv telepesek is a helység környékét művelték, s a részletesen felsorolt tizedek és illetékek fajtái árulkodnak munkájukról. Azonban a Szabadka külső övezetében lévő pusztákon már a szegedi módos gazdák hagyományos állattenyésztése folyt. A szegedi állattenyésztés Szeged és a 17 környékbeli puszta területén folyt. A Tisza jobb parti 17 pusztát, a fenti Keresztes puszta 18-dikként egészíti ki. A szegediek széles határokba kiterjedő állat- tenyésztéséről a szegedi szandzsák 1570. évi összerása elé bemásolt törvényszabályzat (a. m. kanunname) is szól: „...némely üres és puszta falvakról és pusztákról, amelyeken régi idők óta szállások vannak, amit majorságként létesítenek... az állatokért egy-egy akcse legelőadót szoktak adni...”. Ugyanezen defter félj egyzéseiben Szeged 17 néven nevezett pusztáján 306 szállás a tulajdonosa nevével szerepel. A legelőadóból összesen 49 380 darab marha számítható ki, s egy szállásra átlagosan cca. 163 darab 338