Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Ágoston Gábor: A magyarországi török végvárak fenntartásának és ellátásának néhány kérdése
tek évente. A másik jelentős központban, a karamániai Borban pedig az évi termelés alig haladta meg a 2000 kantárt. A Bagdadban működő 16 lőporkészítő műhely évi termelése az 1575-76-os időszakban 5000 kantárra rúgott (270 tonna). A kedvező helyi adottságoknak és a jól szervezett termelésnek köszönhetően a magyarországi lőpormalmok békeidőben fedezték az itteni szükségleteket, sőt az itt termelt és felhalmozott lőporból a birodalom egyéb területeire is szállítottak. így történt ez a ciprusi hadjárat idején, amikor Budáról a már leszállított 1000 kantáron felül további 3000 kantár lőport kértek.55 Hadjáratok idején természetesen többszáz tonnányi lőpor érkezett Magyarországra. Ez azonban nem volt kivételes jelenség, hisz a birodalom egyetlen lőpormalma sem volt képes a területén harcoló hadak lőporellátására.56 Végezetül csak utalásképpen jegyzem meg, hogy a Porta készpénz- kiadásait csökkentette az is, hogy a magyarországi török várak építése és erősítése döntően helyi építőanyagok felhasználásával és a hódoltsági magyar lakosság munkaerejével történt. Az építőanyagokat igyekeztek a hódoltságiaktól természetben beszedett adó formájában beszerezni. Az erődítési munkálatok során a felmerülő költségeket is a helyi vagy a közeli kincstári bevételekből, vagy - az 1570-es évektől kezdve - ideiglenesen kivetett rendkívüli adókból fedezték. Ilyenkor az érintett terület rájái tá- mir akcseszi, azaz javítási pénz címén „minden háne (család, adózó) után egy-egy gurust vagy filórit szoktak adni”, miként azt a budai pasa jelentette a Portára Székesfehérvár, Esztergom, Szigetvár és más várak 1582. évi javításakor.57 Ilyen adóval terhelték a budai vilajet rájáit 1578-ban is, amikor a nagy budai lőporrobbanás58 okozta károk helyreállítására minden háne után egy gurust szedtek. Az így összegyűlt adó szép summát, 2 850 000 akcsét tett ki.59 Ismert, hogy a kézműveseket és napszámosokat is a magyar falvak adták. Sőt, egyes helyeken az is megfigyelhető, hogy a törökök alkalmazkodtak a korábbi szokásokhoz, s ugyanazon falvak jobbágyait rendelték ki egy-egy vár javításához, amelyek már a hódoltság előtt is ahhoz a várhoz szolgáltak.60 Nos, ha valaha számba akarjuk majd venni, hogy milyen terheket jelentett a Porta számára a magyarországi végvárak fenntartása, és a magyar tartomány megtartása, akkor az előbb csak érintett kérdéseket is tüzetesen meg kell majd vizsgálnunk, s figyelmünket nem korlátozhatjuk csak a készpénzkiadásokra és -bevételekre. Ismételjük még egyszer: a fenti vázlatos áttekintés alapján úgy tűnik, hogy a Porta számára jóval kisebb 325
