Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Ágoston Gábor: A magyarországi török végvárak fenntartásának és ellátásának néhány kérdése
tárban maradjon, s az összeírt szandzsákok leválasztásából (ifráz) a váraikhoz közeli, megfelelő helyeken tímárt kapjanak. Amikor megérkezik, parancsom értelmében a Budai vilájetben levő várak legénysége zsoldjának a kincstárban maradása végett az összeírt szandzsákok leválasztásából helyzetük szerint a váraikhoz közeli és megfelelő helyeken utald ki, és adj (nekik róla) berátot. És egy másik defterben tudasd, hogy hány személynek adtál tímárt, és hogy mennyi zsoldpénz (vazife) maradt a kincstárban.”37 A budai pénztári naplók előbb idézett adataiból azonban úgy tűnik, hogy az intézkedés az elkövetkező tíz esztendőben nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hiszen a beglerbégség zsoldfizetéssel javadalmazott katonáinak száma 1570-1578 között lényegében nem változott. A zsoldtímárok bevezetésével tehát a mondott időszakban nem sikerült jelentős megtakarítást elérni. Ismerve a kincstár növekvő anyagi gondjait mégis feltehető, hogy a zsoldtímárok aránya a 17. század folyamán tovább növekedett. A pontosabb és használhatóbb arányokra mindaddig várnunk kell, amíg az ugyanazon várakra vagy várkörzetekre vonatkozó, lehetőleg azonos - vagy közel azonos - időből származó zsolddefterek és tímárdefterek adatait összevető vizsgálatok eredményei megszületnek. A magyarországi török haderő majdani kiszámításakor figyelembe kell majd venni a tímáros szpáhikat és az általuk kiállított dzsebelüket is. A magyarországi tímárdefterek jelenlegi feldolgozottsági szintjén ma még nem tudjuk megmondani, hogy e tímárosok mennyien lehettek. További problémák vannak az általuk kiállítandó vértesekkel kapcsolatban. A szak- irodalomban mind a számítási módszerrel, mind pedig a vértesek kilétével kapcsolatban még tartanak a viták. Hasonlóan bizonytalanok a keresztény források becslései is. Az udvari haditanács az 1560-as években 47 049-re tette a török végházak őrségét, egy másik becslés viszont mindössze 23 200 főre taksálta számukat a század végén.38 Ezek az adatok arra intenek, hogy egy-két forrásból nem szabad messzemenő következtetést levonni. Számolnunk kell azzal is, hogy a magyarországi török végházak őrsége a birodalom keleti lekötöttségének idején számottevően csökkent, hisz nemegyszer megtörtént, hogy jelentős erőket vezényeltek át a magyar frontról. Tanulságosak e tekintetben a perzsa háború idején Magyarországról Bécsbe és Velencébe érkezett hírek, amelyek mind arról számolnak be, hogy a török igen sok katonáját elvitte Magyarországról a perzsiai háborúba, s hogy az itteni várak mind „üresek”.40 319
