Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Ivicsics Péter: Kisebb végvárak, véghelyek Vas megyében
Ivicsics Péter KISEBB VÉGVÁRAK, VÉGHELYEK VAS MEGYÉBEN Magyarországon a 16. század közepén, az ország három részre szakadása után kialakult egy többé-kevésbé állandó határ a török birodalom és a királyi Magyarország, valamint Erdély között. Erre az időre a Dunántúl területének fele török ellenőrzés alá került. Megszervezték a török birodalmi közigazgatást; létrehozták a vilajeteket és a szandzsákat. A két birodalom határa nem egy vonalként élt, hanem inkább egy területet, sávot jelentett. A sűrű békekötések ellenére mind török, mind magyar részről a megállapodások megsértésével próbáltak nagyobb területi ellenőrzésekre szert tenni, új vidékeket meg- ill. visszahódítani. így állhatott elő az a helyzet, hogy a határvonal mindkét oldalán 50-60 km-es mélységben a terület lakossága az állandóan változó hatalmi viszonyoknak volt kitéve.1 A határvidéken kialakult illetve tervszerűen megépítettek egy végvárvonalat. Ez a tevékenység nem jelentette új várak építését, hanem a meglévő kisebb vagy nagyobb városok, várak, birtokközpontok megerősítését. Az eddigi erődök korszerűbbé tétele mellett részben a helybéliek, de inkább a birtokközpontok támogatásával kisebb erősségek is létrejönnek a határőr területen. így az első és második vonalbeli végvárak, városok között kialakított kisebb erősségek sokasága teszi rendszerré a védelmi vonalat. A szakirodalomból ismerjük az előbbi, nagy végvár helyeket, számukat, elhelyezkedésüket (Győr, Sárvár, Körmend, Kanizsa). Oklevelekből, leírásokból jól nyomon követhetők a török előrenyomulásával párhuzamosan folytatott erődítési munkálatok. Egyes helyeken tervek, felmérések maradtak fenn az építkezések fázisairól; elszámolásokból következtethetünk a kivitelezési munkák volumenére és szakaszaira. Természetes módon ezek a fő végvárak a Dunántúlon, a Balaton mögött a Rába folyó mentén helyezkedtek el, Szentgotthárdtól Győrig. A folyó mély, elmocsarasodott területe kellő védelmet nyújtott az idegen behatolásokkal szemben. Nádasdy Tamás egy 1555-ben kelt, Miksa főherceghez intézett emlékiratában fejti ki a négy vonalban területi sávokra 289
