Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Fenyvesi László: A temesközi-szörénységi végvárvidék funkcióváltozásai (1365-1718)
Budán, 1374 őszén - október 4-én - kibocsátott ama intimátum, melyben megparancsolta „a temesközi megyében, azaz kerületben” lévő mindahány katonának, nemesnek, vlachoknak (románoknak - egyféle határőr-kato- naparasztoknak, lovas harcosoknak, vojnikoknak), pártfogoltjainak és egyéb szolgáinak, hogy mielőbb jelentkezzenek királyi szolgálatra a korábbi bolgár bánnál és jelenlegi temesi megyésispánnál, Himfy Benedek mesternél. (A magnificus, nagyságos címzés a Délvidék megyésispánjainál is csak az 1400-as években terjedt el; addig magistereknek címezték őket.) Zsigmond király budai, 1387. május 28-i oklevelében szintén „in districtu Temeskuz” (a temesközi kerületben) megnevezéssel találkozunk. Az uralkodó 1399. augusztus 17-i, betelepítésre serkentő okiratában ugyancsak „terra nostra Temeskuz” (a mi Temesköz területünk) kitétel olvasható. A Temesköz névvel kapcsolatos okleveles adatokat még hosszan sorolhatnánk, de csupán az 1465-öst említjük meg a helynév térbeli, országos elterjedtségének bizonyságára. Ugyanis a távoli, nyugati határvidéki, Sopron megyei csornai konvent 1465. május 25-i oklevelében is az „in districtu Themeskez” (a Temesköz kerületben, körzetben) elnevezés szerepel. Oláh Miklós tehát - mint kontrollálásra szoruló, elbeszélő kútfő - a több évszázados gyakorlat során általános elterjedtségnek örvendő Temesköz régiónevet a történelmi valóságnak megfelelően alkalmazta kis művében. Mivel pedig 1718 előtt a Bánát, Bánság elnevezéssel egyetlen korabeli okleveles és elbeszélő kútfőnél sem találkoztam, ezért a valóságos viszonyokat hűen tükröző Temesköz elnevezést alkalmazom, illetve annak délkeleti részére a Szörény, Szörénység helynevekkel élek. A Bánság (Bánát) 1718-tól kezdődő viszonyaival nem foglalkozom: attól kezdve ezek az elnevezések jogosultak. Az okleveles forrásanyag kritikai vizsgálata arról tanúskodik - s ezt az elbeszélő kútfők is megerősítik -, hogy a középkori Temesköznek (e magyar régió 1552-es bukásáig) sohasem volt bán\a, mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy ezt a határmenti, délkeleti térséget nem bánság néven szervezték önálló határőrvidékké, királyi végvárrendszerré a török ellen folytatott évszázados küzdelem sokrétű katonai, politikai és diplomáciai tapasztalatainak eredményeként, a szükséges katonapolitikai következtetések levonásával, melyeknek első, szórványos nyomai az Anjouk idejére nyúlnak vissza. A Temesközhöz délkeletről csatlakozó, tőle semmiképpen el nem választható Szörényi Bánságot még az ország újraegyesítésének kimagasló egyénisége, Károly Róbert király szervezte újjá, avagy újította fel 1330-tól. (A területet Béla ifjabb király - a későbbi IV. Béla - foglalta el 1228-ban, s fél évtized alatt bánsággá szervezte. Első ismert 238
