Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Dénes József: Horvátország és Szlavónia várai a 16-17. században
Az ismertetett 20. század eleji területi beosztás azonban meglehetősen sok részletében különbözik a török hódítást megelőző évszázadokéitól. Horvátország eredetileg a Kapela-hegység és az Adria közti - kb. 300 km hosszúságú és 80-100 km szélességű - területet jelentette. Kezdetben ennek szinonimájaként szerepel forrásainkban a Szlavónia név is. Itt létezett 1091-ig - a magyar hódításig - a Tirpimirovicsok horvát királysága. Az 1918 előtti Modrus-Fiume megye legnagyobb része, Lika-Korbava megye egésze és Bosznia-Hercegovina határos nyugati-délnyugati részei, valamint Dalmácia tartomány északi és középső területei tartoztak ide. Dalmácia fogalmán a középkorban az Adriai-tenger szigeteit és némely parti városait (Zára, Trau, Spalato, Raguza) értették. Miután a szigetek és a fontosabb városok 1420-ban a Velencei Köztársaság fennhatósága alá jutottak, egyenlőségjel került a velencei birtokok összessége és Dalmácia fogalma közé. A karlócai, majd a pozsareváci békekötést követően ehhez a tartományhoz kapcsolták a középkori Horvátország legnagyobb részét és az egykori szerb Primőrje területét. Szlavónia megjelölést a Kapela-hegységtől északra - korabeli forrásokkal igazolhatóan - csak a 12. század végétől alkalmaztak. Ettől kezdve a szlavón bán igazgatása alatt álló 6-8 megyét jelölte a fogalom. Alsó-Szlavóniának a középkorban Dubica, Orbász és Szana megyéket nevezték (a későbbi ún. Török-Horvátország). Ez utóbbi terület zöme ma Boszniához tartozik. Elsősorban közjogi-aktuálpolitikai felhangokkal vitatták a Mohács előtti Verőce és Pozsega megyék Szlavóniához avagy közvetlenül Magyarországhoz tartozását. Ebben az egyes történészek jórészt nemzetiségi hovatartozásuknak megfelelően elfogultan foglaltak állást. A török kiűzése után egy ideig éppen e két megye területét - azok hódoltság előtti kiterjedését sokszorosan meghaladó mértékben - értették Alsó-Szlavónián. Vagyis az újkori Bosznia-Hercegovina északnyugati részei az Ukrina és az Una folyók között a középkorban Szlavóniához, legnyugatibb és délnyugati, határmenti területei pedig Horvátországhoz tartoztak. Boszniáról, mint önálló egységről már a 10. században hallunk. All. század végétől, 12. század elejétől hol lazább, hol szorosabb magyar függés alá került. 1377 és 1463 között - formális magyar fennhatóság alatt-önálló királyság volt. 1463 és 1528 között területének zöme, majd egyre csökkenő hányada közvetlen magyar ellenőrzés alatt állt. Itt tartott legtovább-kereken 350 évig - a török uralom. Hercegovina csak a 15. század közepén kapta jelenlegi elnevezését. Ekkor egyesítette uralma alatt Vukcsics István szentszávai herceg a korábbi középkori Hum, Podrinje és Trebinje területét. Ennek nagyobb része 213