Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)

Nyakas Miklós: A hajdúvárosok katonai szerepének alakulása a 17. század második felében

igaz ugyan, hogy a töröknek a torkában lakunk, de „tolvaj egy is közülünk ki nem áll”.25 Ennek a védekezésnek azonban csak módjával adhatunk hitelt, hiszen a váradi török is gyakran vádolta meg a hajdúvárosiakat, s tudjuk azt is, hogy a végváriak erőszakosságait kivizsgáló főkapitányi szék elé hajdúvárosiakat is idéztek.

Az állandósult létbizonytalanság, a török portyák gyakorisága és kiszámíthatatlansága magyar részről az állandó vigyázást, a hírek gyűjtését, általában a törökök és a török hadmozdulatok szemmel tartását követelték meg. Ezt a kassai főkapitány a hajdúvárosok egyik legfontosabb kötelességévé is tette. A hajdúvárosoknak ettől függetlenül természetes létérdekük is fűződött a hódoltságbeli események állandó figyelemmel kíséréséhez, a török hírek gyűjtéséhez, az állandó vigyázáshoz. A kapott vagy szerzett értesüléseket aztán haladéktalanul tudatták egymással, illetve továbbították Kassára vagy a kassai főkapitány tartózkodási helyére, s szükség esetén a szomszédos végvárakba is, így például Kálióba, Tokajba, Szatmárra vagy Ibrányba.

Nem érdektelen megvizsgálnunk, hogyan működött a hajdúvárosok hírszerző és riasztási rendszere.26 A kassai főkapitányhoz intézett levelekből és egyéb forrásokból kiderül, hogy a hajdúvárosoknak megbízott hírszerzőik voltak a török hódoltságban, de egyébként is kapcsolatban álltak a gyakran mélyen a hódoltságban lévő falvak és mezővárosok elöljáróival, akiktől híreket kaptak és szereztek.

Földrajzi fekvésénél fogva az első híreket rendszerint a hódoltság peremén fekvő Szoboszló kapta, ahonnan az értesülést haladéktalanul Böszörménybe továbbították. A böszörményi hadnagy a kapott értesüléseket az idő lerövidítése miatt rendszerint két útvonalon indította tovább.

Az egyik irányban értesítette a dorogiakat, a nánásiakat és a polgáriakat, esetleg a szomszédos magánföldesúri hajdútelepeket, Dobot, Büdöt, Dadát, akik viszont továbbjuttatták a hírt a Sajó-FIernád melléki hajdúvárosoknak. A másik útvonalon előbb Hadházra került át a hír, ahol a levelet lemásolva újból kétfelé indultak útnak a hírvivők. Értesítették az útból kieső vámospércsieket, illetve a káliói kapitányt, aki viszont a hírt az eredeti levéllel együtt feljuttatta a kassai főkapitányhoz.

Nézzünk egy tényleges esetet! 1668. augusztus tizedikén a kolbázi (Nagykunság) bíró levélben értesítette a szoboszlóiakat, hogy értesülése szerint a törökök vagy Nánást vagy Polgárt akarják felverni.27 „A hírmondónknak a lova is úgy lefáradt, csak alig érhetett haza” - részletezte a hírszerzés körülményeit Lenthe Bálint szoboszlói kapitány. A hírt haladéktalanul eljuttatta Böszörménybe, ahonnan az eredeti levelet Dorog

184