Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
R. Várkonyi Ágnes: Környezet és végvár (Végvárrendszer és a történeti ökológia kérdései a 16-17. századi Magyarországon
dástól. Meggyőződésem, hogy a vártörténet e tekintetben még sok újat mondhat a történeti ökológiának is. Jelentések, térképek, leírások sokasága tanúsítja: a várak vízvédelmi rendszerének kiépítésében a helyi évszázados tapasztalatok és a korabeli Európa mérnöki tudománya kölcsönösen támogatta és segítette egymást. A várak korszerűsítésén dolgozó olasz, francia, német hadmérnökök a kor hidrológiai ismereteinek birtokában készítették el a vizesárkok, duzzasztók, zsilipek rendszerét. A helyiek tapasztalata nélkül azonban aligha tudták volna leküzdeni, sőt javukra fordítani a sajátos körülményeket. Jól kifejeződik a helyi ismeret és az akkori, talán - úgy is mondhatnám „csúcstechnika” — egymásba kapcsolódása Salamon Stubert, a Rajna vidékéről származó, württenbergi mérnökhadnagy tervében, 1664-ben készítette Szatmár vára átépítéséről. Alaposan megismerte a helyi viszonyokat. Figyelembe kell venni-írja-, a talaj ingoványos, magas a talajvíz. Gyakori, hogy nagy víztömegek zúdulnak az alapzatra, előfordult, hogy a hullámok a párkányzat magasságáig értek. S számolni kell a jégtáblák súlyával is. Figyel az időjárási viszonyokra, mérlegeli a nagy esőzések hatását. Sokféle megfontolással alakította ki tervezetében a vár elég bonyolult vízvédelmi rendszerét. Gondolt az egész vízpart és a folyó védelmére, a hidakra és az átjárókra. Meg kell oldania, hogy védelmet biztosítsanak a vízen közlekedőknek és a vízről is lehessen parancsokat továbbítani. Könnyű észrevenni a helyi tapasztalatot, amikor arról ír, hogy a sáncokat tarackfűvel kell begyepesíteni, mert ennek a gyökerei megfogják a földet. Nehezebb viszont eldönteni, hogy a vízparti népek természetes tapasztalata, vagy a mechanika tudománya érvényesül, amikor számba veszi, hogy a talajvíz és a vizesárkok vízállása alkalmazkodik a folyó áradásához és apadásához, s ezért kell kialakítani az alapokat a talajvíz szintjénél néhány lábbal mélyebben. A württenbergi jól képzett hadmérnök tervezetében tehát sok olyan elem van, amelyet csak ott élő generációk többéves tapasztalataiból tudhatott.36 A kérdés másik oldala, hogy a hadmérnökök által kialakított rendszereket a helyiek sem tudták volna működtetni, ha nem rendelkeztek volna a vizek, duzzasztók, csatornák, a folyók áradásának, apadásának kezelésében tapasztalatokkal. Távol vagyunk tőle, hogy átfogó és vitathatatlan képet adjunk a 16-17. századi várak vízvédelmi rendszerében a hazai tapasztalatok és a korabeli szaktudás összegeződéséről. Mégis megkockáztathatjuk, hogy az új Magyarország perspektívájában ezek nagyon jelentősek voltak. Akár Győr és Komárom bástyáit védő terveket, akár a helyiek véleményét vesz- szük számba. Sőt később több olyan folyó szabályozási és csatornaépítési 16
