Kriston Pál: Heves Megye iparosítása a dualizmus korában - Studia Agriensia 13. (Eger, 1992)
A MEGYE TŐKÉS IPARÁNAK FELLENDÜLÉSE AZ 1880-90- ES ÉVTIZEDEKBEN - Fém- és lakatosipar
zettek be, s ha hinni lehet a Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara 1893. évi jelentésének, akkor az üzemnek már 110 dolgozója volt, közülük 60 fő lakatos és kovács szakmunkás.278 Két évvel az alapítás után már egy új, magasabb tőkealapja révén nagyobb lehetőségeket biztosító szervezeti formában találjuk az épület és bútorvasalás-gyárat. A gyár bizonyára megfelelő propagandát fejtett ki kétéves működése alatt, mert amikor tulajdonosai elhatározták, hogy részvénytársasággá alakulnak, tervüket sokan felkarolták, s a kibocsátott részvények rendkívül gyorsan gazdára találtak. Igaz, a 250 000 Ft alaptőkéből 1000 db, egyenként 100 Ft-os törzsrészvényt a volt tulajdonosok kapták, befektetésük, hasznuk és kockázatuk fejében.279 A további 1500 db 100 Ft-os elsőbbségi részvényen egri és más pénzintézetek, pl. az Egri és Budapesti Betegsegélyező Egylet és magánosok osztoztak. így alakult meg az 1893. augusztus 19-én tartott alakuló közgyűlésen az „Első Magyar Lakatos- és Lemezárugyár Részvénytársaság",280 alapszabályzatában a következő célkitűzéssel: „...a Braun, Rózsa és Társai cégtől megszerzett Első Magyar Épület- és Bútorvasalásgyár üzletének folytatása, nevezetesen vasaláscikkek, ajtózárak, sütők, szög stb., lakatosáru és lemezcikkek gyártása és esetleg a vele összefüggő hasonló iparágak folytatása. ” A vállalat fennállásának végpontját az alapszabályzat az 1950. évben határozta meg. A részvénytársaság elnöke dr. Kállay Zoltán, Heves megye főispánja lett. Nagy terveket szövögetve látott munkához a megválasztott igazgatóság. Már az első ülésén egy bizottságot választott a gyár fejlesztését célzó előterjesztés összeállítására. A bizottság már ekkor látta, hogy kívánatos lenne a gyárnak a vasút közelébe való kitelepítése. Új gépek vásárlását, a gépház meghosszabbítását javasolta. Németországból szereztek is be új gépeket. A vásárlások, beruházások feltehetőleg akaratlanul elősegítették a nem is sejtett fenyegető pénzügyi krízist. A gyárnak az első évben egyetlen fillér haszna nem volt. Az alapításkor megválasztott vezérigazgató, Braun Ármin 1894. januárjában az elnökkel tudatta, hogy „...egyetlen krajcár sincs abból a 16 500 Ft haszonból, amelyet az alakulás alkalmával kimutattak. De el kellett hallgatni a körülményt, mert társai egész vagyonukat reá bízván, vajon megalakult volna-e az Rt., ha a valóságot felfedi... “281 Annak, hogy most felfedte, a vezérigazgatói állásából való azonnali felfüggesztés, később elbocsátás és a gyárból való kitiltás lett a következménye. Hogy a pénzügyi helyzet valóban mennyire komoly, szinte válságos volt, bizonyítja, hogy az alaptőkét kétszer szállították le a felére, kétségbeesetten próbáltak különböző budapesti és bécsi ügynökségekkel szerződéseket kötni árueladások bonyolítására, kevés eredménnyel. Az 1894. évi veszteség 24 000, az 1895. évi már közel 32 000 Ft-ra rúgott. Ez utóbbi év olyan kritikus helyzetet teremtett, hogy 1896. márciusában az igazgatóság megbízásából „a kedvezőtlen körülmények feltornyosulása folytán Breuer Mór igazgatósági tag felkéretett, hogy a részvénytársaság gyárának eladása 65
