Kriston Pál: Heves Megye iparosítása a dualizmus korában - Studia Agriensia 13. (Eger, 1992)
A MEGYE TŐKÉS IPARÁNAK FELLENDÜLÉSE AZ 1880-90- ES ÉVTIZEDEKBEN - Vegyészeti ipar - Agyag- és üvegipar
Vegyészeti ipar Ezt az iparágat Heves megyében a dualizmus korában lényegében egyetlen üzem, a Breuer Henrik által alapított, majd 1879-től Kánitz Jenő tulajdonába került egri búzakeményítő gyár képviselte. Az 1870-es 80-as években a kedvezőtlen körülményekkel küzdve hol félerővel működött, hol szünetelt. Termelési adatokat nem közölt. 1890-ben a gyárat modern technikai eszközökkel látták el, gőzerőre rendezték be.226 Az 1890-es évek elején termelése jelentősen emelkedett. Napi 30 q búzát dolgozott fel, általában 25-30 munkással. 1891-ben már 36 vagon búzából készült termelvényeit hazánk északi részében, valamint a közelebb fekvő osztrák örökös tartományokban értékesítette. A rizs- és tengerikeményítő versenye azonban bénította üzletmenetét, ezért már 1893-ban ez a gyár is áttért a tengerikeményítő gyártására.227 Részben tovább bővítette üzemét, s a tengeri hulladék hasznosítására marhahizlaldát és tehenészetet állított fel.228 A tengerit azonban távolról kellett beszereznie, s a magas szállítási díjtételek nagyon megemelték a termelési költségeket. Az 1890-es évek végéig még működött, de 1901-ben az iparkamarai jelentés már arról számol be, hogy a keményítőgyár „a kedvezőtlen konjunktúrák folytán megszűnt.”229 Az egri sajtó 1881-ben beszámol egy olajfesték és vegyészeti gyár alapításáról Braun Adolf tulajdonában,230 egyéb adat azonban működését nem támasztja alá. Agyag- és üvegipar Kőedénygyártás Az apátfalvi kőedénygyár életében az 1890-es évtized új bérlővel indult. Dubravszkyék anyagi nehézségei az 1880-as évek végén fokozódtak, ezért 1890-ben a kőedénygyárat új bérlőnek, Remenyik Bélának adták át. Remenyik is sok reményt fűzött új vállalkozásához. Az iparkamara 1891- ben azt jelenti, hogy „az apátfalvi kőedénygyár az új bérlő kezében serényen működik. ”231,25-30 munkással közönséges kőedényt és majolikát gyárt. ”232 A lendület nem tartott sokáig. Remenyik anyagi nehézségeire hivatkozva 1893-ban lemondott a kőedénygyár bérletéről a Nagy testvérek, Nagy Zsig- mond és Ferenc javára. A századfordulóig tartó néhány év sem sikeresebb a korábbiaknál. A személycsere folytán a termelés valamelyest csökkent, majd kissé emelkedett. Termelési adatokat 1893-ból ismerünk. Eszerint 50 munkással termelt 20-30 vagon háztartási és díszárut, 405 000 Ft értékben.233 1894-ben átvették a helybeli Hein Vencel-féle vöröskőedény gyárat is,234 amelynek árucikkei még 1891-ben is „oly élénk keresletnek örvendet59
