Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)

Kovács Mihály festő sajátkezű életrajza

a történt a Püspökkel is, kinek a közben az útitáska kiesett a kezéből. - Szerencsére a szerzetes nem üldözhette tovább, mert a szekér rúdnak szaladván elesett, a népség pedig nézte, de csak hamar föl ugorván folytatta a harczot. Mint a karvaly a seregélyt úgy űzte a népet egyik utczából a másikba, de hirtelen a vetturinohoz visszatérve ezt akarta megboxirozni, de nem érhetett czélt mert ez a lovait szurkába vagy csiklándozta, ezek pedig pogány módon rugdalóztak jobbra és balra, a kocsis pedig a két ló közt védve volt. - A vetturino utóvégre fölkiált: Pero questi forestieri non hanno coraggio, bisognerebbe legare quel pazzo, gettar lo nella vettura che finalmente possiamo partire.23 - Én közel estem hozzá s mondám „hozzon kötelet majd megyek én elöl és megkötjük az őrültet hogy tovább utazhassunk. - Én mentem előre, de a mi vetturinónk jó hajitásnyi távolságban maradt - avvicinatevi amico, veggiamo anche il vostro coraggio!24 de ő csak távol maradt. Nem tudom nem a nagy felindulás vagy kimerültség okozta é hogy Dominicanus sírásba tört ki, össze rogyott és úgy vittük a kocsiba. Közülünk kiki elfoglalta a maga helyét csak Bellini hiányzott - a sok kiabálás és hívásra lejött rejtek helyéröl a füge fáról, de semmi áron nem ült be a kocsiba, minket akart rábírni hogy üljünk mi be, ő pedig ki, mert ő fél hogy megöli az őrült. - Mi azt feleltük hogy: ha a kocsi belsejében akartunk volna utazni, oda váltottunk volna helyet, de mi a vidéket akarjuk látni, és azért utazunk a coupéeban. Bellini igy a vet­turino mellé ült és úgy utaztunk, a toseánai határ felé, a hol úti levelün­ket elő kelle mutatnunk, melyre a határ őri tisztviselők ezen szót nyom­tatták „direzzione del monte”.25 Midőn a Domokos azt látta ismét izga­tottságba jött - Vedéte Sig-rc! Vogliono condurrmi a’ la morte, qui sta stampato „direzzione della morte”, ed io sono innocente, io non sono franc Maçon eppure mi perseguitano. - Bagatelle! mondám, az én útle­velemen is „direzzione del monte”, de nem „della morte” van irva.26 A toskánai határszélről nem sokára Castillónéba érkeztünk reggeli 10 óra tájban, s minthogy a korai fölkelés és a Casa di Passignánói mulatság ugyan csak megviselt, első gondunk Markóval egy kis siesta tartás volt; jó meleg lévén a levegő csak hamar el is szenderedtünk széles ágyunkban. - Egyszer csak erős ütések hallatszottak az ajtón, s kívül 36

Next

/
Oldalképek
Tartalom