Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)

Személyi adattár

lyának hallgatója, egy bejegyzés szerint „igen szorgalmas, tehetséges, kevés előképzettségű". Korábbi római tartózkodását csak Kovács említi. A század második felében Szegeden működött mint építész és rajztanár.

Waagen, Gustav Friedrich (1794-1868): német művészettörténész, egyetemi tanulmányait Breslauban és Heidelbergben végezte, Rómában a nazarénusokkal került kapcsolatba. A berlini Neues Museum képtárának katalogizálója, 1832-től igazgatója, a művészettörténet első berlini egyetemi professzora (1844). A művészettörténetírás egyik kiváló tudósa, nemzetközi szaktekintélye volt.

Waldmüller, Ferdinand Georg( 1793-1865): abécsi biedermeier legjellemzőbb képviselője. Az akadémián tanult, majd rövid kerülő után 1829-től ugyanott lett tanár. Több külföldi utat tett, főként Franciaországban és Itáliában. Vonzó művészetét finom realizmus, könnyedség, virtuóz technika, sima festésmód jellemzi. Különösen zsanéréi, portréi, bensőséges csoportarcképei kedveltek, könnyed tájképei kiemelkedőek. Művésztanári szemlélete eltért a bécsi akadémiai normától, egyik oktatásról írt munkája miatt 1857-ben nyugdíjazták, s csak 1863-ban rehabilitálták. Magániskoláját sok magyar látogatta, így pl. Madarász és Zichy is. Kovácshoz a bécsiek közül inkább a választékos Amerling és a csodált Rahl állt közel. Waldmüller hatását - már műfajánál (csoportképmás) fogva is - a Lenkey Károly gyermekeiről Egerben festett szép művén fedezhetjük fel. (TKCS)

Wasa Gusztáv, herceg (1799-1877): altábornagy, nevét a 60. cs. kir. gyalogezred viselte. Az ezred a szabadságharc alatt egészében a forradalom mellett harcolt. Legénysége nagyrészt Gömör, Sáros, Szepes megyei volt, Eperjes, hadfogadó hellyel. A 60. gyalogezred Heves megyében is állomásozott, Egerben emléküket az újra helyére állított emlékmű őrzi.

Wilkie, David (1785-1841): közkedvelt angol zsánerfestő, németalföldi hatás alatt festette érzelmes, elbeszélő, olykor anekdotikus képeit. 1830-tól királyi festő. A Kpox prédikációja c. műve a Tate-Gallerybe került.

Willems, Florent (1823-1905): belga festő, tájakat, zsánereket készített, sima festésmód, anyagszerűség jellemzik.

Wurzinger, Kari (1817-1883): elsősorban történelmi jelenetek festője, fő műve a II. Ferdinánd elutasítja a protestáns követeket c. mozgalmas jelenet, melyet még Rómában festett. 1856-tól haláláig az akadémia tanára volt, többek között rövid ideig Paál László is tanult nála.

Ybl Miklós (1814-1891): a magyar historizáló építészet egyik legjelentősebb művésze. A bécsi Polytechnikum után a müncheni akadémia, majd Pollack Mihály irodája, közben több itáliai tanulmányút következett. Korai fő műve a fóti templom (1845-55), de több más romantikus épületet is tervezett. A 60-as évektől alakította ki neoreneszánsz stílusát, számos pesti palotát, középületet, bérházat épített. A 70-es évektől készültek mesterművei: Vámház, Várkert-bazár (1875-78), Operaház (1875-84) stb. 1867-től a Hild által kezdett Bazilika építését vette át, s azt kupolával, kelet-nyugati homlokzataival átformálta. Részt vett a királyi palota építésében is. Művei nagyban meghatároz179