Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)

Személyi adattár

rakteres figuráit (Szent Péter kiszabadítása a börtönből, Sevilla, St. Pedro; Szent András mártíromsága, Sevilla Muzeum; Szent Izodor halála Sevilla St. Isidoro stb.) Egyéni ikonográfiái leleményei, sajátos miszticizmusa, - mely olykor németalföldi hatású, meghitt csendéleti részletekkel egészül ki - a rigorózus Pacheco cenzúráját is magára vonta. (Pl. Szent Anna oktatja a gyermek Máriát, Sevilla, Muzeum).

Schnorr von Carolsfeld, Julius (Kovácsnál: Carlsfeldi Schnorr Gyula) (1894-1872): apja, majd Bécsben H. Füger tanítványa volt, 1818-27 közt a Rómában élő nazarénu- sok csoportjához tartozott, részt vett munkáikban. 1827-től Münchenben, 1846-tól Drezdában akadémiai tanár, egyben a képtár vezetője. Fő műve a müncheni királyi palotába festett monumentális, romantikus freskói (Nibelung mondakör). Illusztrátorként is kiváló, különösen kedvelt volt a 240 fametszetet tartalmazó Biblia képekben c. munkája. (185Í-60) Itáliai leveleit halála után, 1886-ban adták ki.

Schoenmann (Schönmann), Josef: német származású művész, történeti és vallásos tárgyú műveket készített. Führich vezetésével részt vett a bécsi altlerchenfeldi templom díszítésében, az oldalhajókban festett ótestamentumi jeleneteket. A bécsi akadémia tiszteletbeli tagjává választotta.

Schrader, Julius (1815-1900): német festő, a berlini és düsseldorfi akadémiák után külföldi tanulmányút következett, 1848-ig Rómába élt. 1856-92 között a berlini akadémia tanára volt. Történeti képei patetikus előadásában L. Gallait és P. Delaroche követője. Kiváló arcképeket festett.

Simonyi Antal (1821-1892): sokoldalú művész, tehetséges festőnek indult, majd a magyar fényképezés úttörőjévé vált. Mérnöki tanulmányok után 1842-ben iratkozott be a bécsi akadémiára, de rövidesen továbbállt, bejárta külföldet, Itáliában, Velencében, majd Rómában töltött hosszabb időt. A forradalom hírére hazatért, résztvett a szabadságharcban. (Magyar honvédek fogságban 1849-ben c. életképe a Hadtörténeti Múzeumban található.) 1852-ben az Újépület foglya volt. Ezután Párizsba került, ahol fényképezni tanult, s az 1855-ös világkiállításon pillanatfelvételi találmányát aranyéremmel jutalmazták. 1856-ban hazatért, tanulmányai jelentek meg a „Fényírászat” témaköréből, melyről 1859-ben az akadémián is előadást tartott. Váci út 1. szám alatti műterme Pest legjobb hírű fényképészete volt. Anyagi szorultságában Kovács is küldött reklámozás céljából festményeket Simonyi műtermébe, ahol „igen sok előkelő - pénzes ember - sőt talán műbarát is megfordul”. Simonyi több fényképe (főleg portrék pl. 1861-es országgyűlés tagjai) ismert, neki tulajdonítják a Teleki László öngyilkosságáról készült helyszíni fotókat is.

Siéger Xavér Ferenc (1824-1911): operaénekes, dalművész. Kovács nagy kedvelője volt a zenének. Stégeréken kívül pl. Székely Imre zongoraművésszel és családjával is szoros barátságot tartott fenn, portréját is festette. Ugyanígy Lonovics-Hollósy Kornélia operaénekesnő képmását, vagy említhetjük a Nemzeti Zenedének készült Tinódi ideálképmást. (Vázlata a DIV-ben).

Stohl, Michael (1814-1882): osztrák festő, zsánereket, tájakat, architektúra-képe173