Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)

Személyi adattár

II. aukciójának katalógusában (1921) szerepelt Morvay-mű, valamint Morvay és Mérei kőnyomdász cég működött Pesten a XIX. század második felében.

Munkácsi Mihály (1844-1900): a XIX. századi magyar festészet legnagyobb alakja. Küzdelmes életútja közismert. Romantikus felfogását egyre inkább a realizmus iránti fogékonyság váltotta fel - főleg Courbet művészetét tisztelte. Már korán kialakította a rá jellemző, cselekményes, de kiélezett szituációra, erős pszichológiai hatásra épülő életképtípust, az akadémikus és realisztikus jegyeket drámai pátosszal tudta egyesíteni. Tájképei külön fejezetet jelentenek művészetében, ezeken az általa lebecsült impresszionizmus eredményeit produkálta. Pályája kezdetén egyik fő gyámolítója Kovács régi barátja, Ligeti Antal volt.

Murillo, Bartolomé Estéban (1618-1682): a köztudatban sokáig a legismertebb, „legspanyolabb” művészként szerepelt. Behízelgő szépségű, gyakran idealizáló, érzelmes művészetét utóbb alábecsülték, nem értékelve őszinte finomságát, könnyedségét, formai bravúrjait. Majdnem egész életét Sevillában élte le, nagy számban festve egyházi tárgyú műveit, s az egész életét végigkísérő népszerű gyermekzsánereit. Számos tanítványt nevelt, 1660-ban az akkor alapított festőakadémiának is elnöke lett. Kovács nagy tisztelője volt, képeiről sok másolatot készített. Másolatainál nem egyszer oly nagy gonddal járt el, hogy pl. a Madonna de la Serviletta elkészítéséhez igyekezett az eredetihez hasonló szövésű kendővásznat felkutatni.

Mussini, Luigi (1813-1888): firenzei romantikus-akadémikus festő, Bezzuoli (1784- 1855) tanítványa volt. Egy ideig a nazarénusok hatása alatt dolgozott.

Neugass, Isidor (1780 k.—1847 után): német arcképfestő, Berlinben tanult. Bécsben (Haydn-, Beethoven-portré), Pesten, Temesvárott működött. 1843-ban a Műegylet kiállításán oroszországi útján készített portréival szerepelt.

Nunez, de Villavicencio, Pedro (1635-1700): sevillai festő, Murillo tanítványa és követője, rövid ideig Máltán és Rómában, azonkívül szülővárosában élt és dolgozott. Csendéleteket is festett.

Oeconomo (Economo) Aristides (1821-1887): olasz származású festő, főleg portréfestéssel foglalkozott. Bécsben, Velencében tanult. A 40-es évek közepén Magyarországon is megfordult, Kováccsal közös barátjuk Massimiliano Lodi történelmi festő társaságában.

Othon, José de (1804-?): spanyol festő, elsősorban zsánereket, portrékat készített.

Overbeck, Johann Friedrich (1789-1869): német festő, 1806-10 között a bécsi akadémián tanult. Ezután Rómába költözött, ahol haláláig élt, s a nazarénus festőiskola megalapítója és legkövetkezetesebb képviselője volt. Számos vallásos tárgyú művet alkotott, köztük közkedveltek voltak rajzsorozatai, melyek rézmetszetben és kőnyomatban is elterjedtek.

A nazarénus-csoport az egykori Sant’ Isidoro kolostorban telepedett le, közös műtermüket a refektóriumban alakították ki. Társaságukat Lukács Testvérek Egyesületének (Lukasbund) nevezték. Törekvéseikben a quatrocento művészete vallásos áhítatát kívánták újraélni, festészetükben annak tiszta színei, rajzos formái követésével új

167