Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)

Személyi adattár

regényhez és vershez is. Jártas volt a litográfiában, rézmetszetben, de főként fametszeteket készített - a 60-as évektől a fotográfiát is igénybevéve, bár ebben sokan az elipa- rosodást látják. Foglalkozott festészettel és szobrászkodott is - kevesebb sikerrel.

Dreber, Heinrich (tkp. Franz-Dreber, Kovácsnál Dréber Ferenc) (1822-1875): német festő, élete javarészét Rómában és környékén élte le. Borús hangulatú tájképeket, mitológiai jeleneteket festett. Művei Böcklinre is hatottak.

Dschabir (Kovácsnál Guever): mór építész, 1184-96 között építette a sevillai mecsetet, melyből csak az udvar, és a város jelképévé vált minaret, a La Giralda maradt meg.

Dyck, Anthonis van (1599-1641): flamand festő, H. van Baalen majd Rubens tanítványa volt, de hatással voltak rá a velencei Cinquecento nagy mesterei is. (Érdekes dokumentum itáliai vázlatkönyve, a számára különösen fontos művek ceruzavázlataival.) Többször dolgozott Angliában, ahol 1632-től I. Károly udvari festője volt. Sikeres, dédelgetett, de utóbb kiábrándult művész, akinek Rubens halála után nem sikerült annak örökét átvenni. Mitológiai, vallásos tárgyú művei elsősorban Rubens hatása alatt születtek. Kiemelkedőt a portré műfajában alkotott, nagyszámú kiváló képmásán a pszichológiai mélység, az empátiás készség, szinte túlfinomult művészi érzékenység nyilvánul meg. Mindez szerencsésen ötvöződik az elegancia, könnyedség, finom mozdulások, s nem utolsósorban a színgazdagság, a ruhák és a környezet pompás ábrázolásával. Nem csoda, hogy Kovács nagyon kedvelte Van Dyck művészetét, neve az önéletírásban többször is előfordul.

Ender, Johann Nepomuk (1793-1854) volt a két festő Ender fivér közül Kovács tanára. A bécsi akadémián tanult, majd 1829-50 között megszakítás nélkül ugyanott a történeti festés tanára volt. Történeti képeken kívül portrékat, vallásos tárgyú képeket, képmásokat is festett. Elkísérte Széchenyi Istvánt itáliai, görög és keleti útjaira. Ö festette (Széchenyi programja alapján) a Magyar Tudományos Akadémia allegóriáját.

Eötvös József, báró (1813-1871); politikus, költő, a magyar regényirodalom klasszikusa. 1848-ban vallás és közoktatási miniszter volt, majd az év őszén Németországba ment, s az 50-es években tért haza. 1856-66 között másod- majd elnök, a Magyar Tudományos Akadémián, 1867 után kultuszminiszter.

Kovács Dózsa kiátkozását ábrázoló festménye (DIV) tulajdonképpen a művész magánélete problémáira vonatkoztatható allegorikus értelemmel is bír - Dózsa ideálképmása mellett felismerhető a művész portréja egy vörös ruhás, harci csákányra támaszkodó férfi, valamint Tárkányi képmása, Lőrinc pap alakjában.

Eperjessy 7ózie/(1784-1859): egri kanonok. Keresztnevét Kovács véletlenül felcseréli unokaöccsével: Eperjessy Jánossal (1814-80) aki ekkor felsőtárkányi plébános, utóbb alesperes, majd kápolnai plébános lett. Ennek ikertestvére Eperjessy Ferenc (1814-1890) a lyceumban történelmet tanított, 1852-ben polgári plébános, 1888-tól kanonok volt. Mindketten foglalkoztak irodalommal, s a Tárkányi-Kovács szűkebb baráti körhöz tartoztak. Képmásaik a DIV-ben találhatók.

154