Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)

Személyi adattár

Annibale Caracci (1560-1609): előbbi testvére, főleg oltárkép és freskómegbízatásokkal foglalkozott. Monumentalitás, dús fantázia, mozgalmasság, de tiszta formák, könnyed tónusok jellemzik. Fő műve a római Palazzo Famese freskói, az itáliai barokk művészet meghatározó jelentőségű alkotásai.

Cereso, Mateo (1636-1685): a madridi iskola jelentős alakja. Művészetére mesterein (Carreno de Miranda, ifj. Francesco Herrera) kívül Rubens, Van Dyck és Tiziano késői stílusa hatott. Valenciában, Burgosban, Madridban, Valladolidban működött. Képei több nagy gyűjteményben megtalálhatók.

Cespedes, Pablo de (1538/48-1608/18): spanyol festő, szobrász, író, költő. A spanyol manierizmus egyik fő képviselője. Rómában Federico Zuccarival festett freskókat a Sta Maria Aracoeliben és a Sta Trinita dei Montiban. Sevillában nyolc allegóriája, az Utolsó Vacsora c. főműve a cordovai dómban van. Tanulmányai az antik és kortárs festészetről elvesztek, az utókorra a festészetről írt költeményei (A festészet poémája, Fernando Herrera dicsérete) és szonettjei maradtak.

Coello, Claudio (1630/35 k.—1693): a XVII. századi spanyol barokk utolsó nagy mestere. 1683-ban Zaragozában, többnyire azonban Madridban működött, ahol 1684- től udvari festő, majd főasztalnok lett. 1691-ben a toledoi káptalan a katedrális festőjévé nevezte ki. Egyik fő műve a Kovács által említett kép, pontos címe szerint: Az Oltári- szentség átvitele az Escorialba 1684-ben, II. Károly jelenlétében. (1685-86-ban fejezte be.) Mozgalmas, sötét színezésű, nagyszabású oltárképei közül több a Pradoban található.

Colonia, Juan de (XV. század közepe): a spanyol késő gótikus építészet jelentős alakja, építészcsalád feje. A burgosi karthausi kolostor (Cartuja de Miraflores) nyugodt kompozíciójú elegáns templomát 1454-ben kezdte építeni, s azt fia, Simon de Colonia fejezte be 1488-ban. Utóbbi a burgosi katedrális két kápolnájának (Capilla del Condes- table, Capilla de Santa Ana) építésze.

Cornelius, Peter (1783-1867): német festő, Rómában a nazarénus festőcsoport tagja, 1816 körül két (József történetéből vett) kompozíciója készült Bartholdy porosz konzul megrendelésére a Zuccaro palota díszítéséhez. A 40-es években már csak alkalmanként tartózkodott Rómában, mert 1819-ben Münchenben telepedett le, ahol a korszak megrendelésekkel elhalmozott, nagyhatású és ünnepelt művésze volt. Nagyméretű, kissé spekulatív és száraz freskóin (Müncheni Glyptothek, Neue Pinakothek, Ludwigskirche stb.) és táblaképein kívül romantikus hangvételű illusztrációi is népszerűek voltak.

Cornienti, Cherubim (1816-1860): paviai származású olasz festő, Francesco Hayez tanítványa volt, később Milánóban élt. Főleg portrékat, zsánereket festett.

Correggio (tkp. Antonio Allegri) (1489-1534): az olasz késő reneszánsz kedvelt, a kortársaktól is elismert, nagyhatású, a parmai iskolát, s azon keresztül az egész itáliai festészetet befolyásoló művésze. Freskó - és oltárképekben egyaránt újszerű megoldásai: a leonardói sfumato sejtelmes, olvadó alkalmazása ragyogó kolorizmussal párosítva, a fény és a mozgás illuzionisztikus problémáinak fölényes kezelése. Művei között külön

152