Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)
Bevezető
kétségkívül nagy hatással voltak rá, többek közt, az ott dolgozó, főként német nazarénusok is. Ez elsősorban nem képei szellemében, vagy vallásos témák feldolgozásában nyilvánul meg, hanem olyan kompozicionális fogások átvételében, amelyekkel a nazarénusok közül többen is bőven éltek. így, hogy kézenfekvő példát említsünk, Overbeck családját ábrázoló csoportképmásán Francesco Francia kompozícióját, a Magnificat, avagy a vallás diadala a művészetekben című művén Raffaello Disputájának és Athéni iskolájának összemontírozott szerkezetét használta fel. Hasonló megoldásokat találunk Kovácsnál is, egy levelet olvasó olasz nőt ábrázoló szép képmásán például Vittore Carpaccio Olvasó Mária kompozícióját kölcsönzi, vagy később, a már itthon készült 1852-es káli Szt. Péter-Pál főoltáron az Athéni iskola főalakjait, kiemelt középső részét hasznosítja hasonló módon. Már itt megjelenik az a később is követett gyakorlata, működésének az a vonása, mely elsősorban az adott műfajhoz, feladathoz idomítja a megfelelő (festői, kompozicionális stb.) megoldást. így a Rómában készült „szépségképein", behízelgő olasz női zsánerein megtartva, de nem elegendőnek tartva a biedermeier ideálképmás műfaji kívánalmait, azt hol lendületes, festői, romantikus ábrázolássá oldja, (Olasz nő gyermekével), vagy az említett módon az olasz reneszánszból kölcsönzött szerkezettel egészíti ki. Ezekhez haszonnal kamatoztathatta a szorgosan készített „viseleti gyűjtéseket", ezeket a műtermi körülményeket feledtető, fölényes technikájú, könnyed és színpompás akvarelleket. Míg Róma a „históriai festész” tanulmányainak betetőzését jelentette, addig Firenzében, Markó növendékeként egy számára új területtel ismerkedett meg. A tájfestő kirándulások, a szabadban készített részlettanulmányok gyakorlata, a Markó körében tapasztalt kötetlen mester-tanítvány viszony egy felszabadultabb festőiség próbálgatására, bensőségesebb látásmód kifejlesztésére adott alkalmat. Kovács, akinek számára a „tájfestész korszak" pusztán intermezzo volt, nem jutott el a nagyszabású klasszicizáló - romantikus eszményi tájkompozíciókig. Majdnem valamennyi ismert tájképe részlettanulmány, illetve Markó másolat. De éppen, mert megragadt a motívumrögzítés fokán, e tanulmányok közt akad néhány meglepően egyéni felfogású darab. így az 10
