Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): A végvárak és végváriak sorsa (1699-1723) - Studia Agriensia 11. (Eger, 1991)
Ortutay András: Esztergom vára és a várbeli katonaság a 17-18. század fordulóján
mint elődje, aki a bécsi haditanács előtt sikerrel felelt meg az ellene emelt vádak ellen — az az, hogy túl korán adta fel a még védelemre képes várat - 1708-ban visszatért Esztergomba Kuckländer. Ő rátette kezét a legjelentősebb értékekre, így Bottyán esztergomi házaira, sorházára, szöl- lőire. Tisztjei és és katonái is részesedtek az elmenekült, elűzött kuruc érzelmű, vagy annak kikiáltott magyarok házaiból, földjeiből, szőlőiből. Esztergomban telepedett meg a szabadságharc egyik kegyetlenségéről híres sajkás vajdája Jaksics Illés is. A szabad királyi város 1708-as kiváltságlevelére hivatkozva éveken keresztül próbált megszabadulni Jaksics Illéstől és rác katonáitól, de eredmény nélkül. Fellebezóseik és tiltakozásaik már csak azért is eredménytelenek voltak,10 mert a nagyhatalmú várkapitány mindig kiállt tisztjei és katonái mellett, s a hatalmaskodásokra maga adott gyakori példát a királyi várossal és annak polgáraival szemben. Amikor újévi ajándékként arany kelyhet kért a várostól, többől szeretett volna választani, s mindet megtartotta. Felesége két katonával járt a piacra vásárolni, s nem illet az áruért pénzt kérni. Férje halála után Kucklánderné kezén 75 köblös szántó, 15 szekeres kaszáló, 15 köblös írtásföld, 200 kapás szőlő volt 1720-ban. De az átlagos nagyságú teljes polgári házhot tartozó föld 9 1/4 1/8 köblös szántó kétszerese felett rendelkezett Nicolaus Ivóra vice colonellus és Ferdinandus Türk capitaneus is. Az átlagos föld nagysággal rendelkezett Joannes Petri capitaneus és Elias Jaksics hajdú kapitány is, a korábban említett Jaksics Illés. Aki azt is elérte, hogy amikor a város plébánosa lefoglalta a rácok templomának kegytárgyait, azt katonai erővel visszaadatta. A katonai szolgálatot otthagyva a város belső tanácsába is bekerült. A rác katonákból, vagy rokonaikból vagyonos kereskedő réteg jött létre, amely egy évszázadon keresztül jelentős szerepet játszott a városban. Mellettük 16 gyalog és lovas katonának volt egész háznyi appertinentiája, nevük szerint 15 magyarnak. Mellettük 8 katona volt zselléri állapotban s hat katona rendelkezett csak szőlővel (1-6 kapás nagyságban). így összesen 35 katona és katonatiszt volt egyben adózó polgára is a városnak, amely így a teljes adózó állománynak több mint 10%-át tette ki (323 adózó). A kezükön levő föld mennyisége jóval meghaladta ezt a százalékot. S a szőlő birtokuk is jelentős volt, így például Michael Holló katona 16 kapás szőlővel rendelkezett.17 Limitátióval csak 20 évvel későbbről rendelkezünk megint, abból megállapítható, hogy a tisztek, az egy Jaksicsot leszámítva, amelynek családja száz éven keresztül élt Esztergomban, eltűntek, tulajdonukat nyilvánvalóan eladták, amikor más helyőrségbe kerültek. De a katonák több mint a felének nevével találkozunk az összeírtak között, ha az olyan gyakori neveket nem is számítjuk, mint például a Szabó. Ez azt mutatja, hogy a magyar végvári katonaság egy rétege számára még a katonáskodás alatt megszerzett háztulajdon, föld és szőlő a későbbiekben egy paraszti életformára való váltást tett lehetővé. JEGYZETEK 1. CsorbaCsaba: Esztergom hadi krónikája. Bp. 1978. Fekete Lajos : Az esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása. Bp. 1943. Fekete Lajos: Die Siiaqat-Schrift in der Türkischen Finanzverwaltung I—11. Bp. 1955. Fekete Lajos: Türkische Schritten aus dem Archive des Palatins Nikolaus Esterházy 1006-1 (546. Bp. 1932. Haizl Kálmán: Kakath Dzsigerdelen -Csekerdén Párkány. Érsekújváré, n. Hegedűs Hajmund: Fejezetek Esztergom történetéből (1083-1705). Esztergom Évlapjai. 1988. 172-202.1. H. n. é. n. Itvdn/fy Miklós: A magyarok történetéből. Bp. 1902. 96
