Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): A végvárak és végváriak sorsa (1699-1723) - Studia Agriensia 11. (Eger, 1991)
Kiss József: A szegedi várkatonaság igénye a dél-kiskunsági pusztákra 1686 és 1733 között
Orczy eljárása miatt Horstenstein várparancsnok panaszt emelt az Udvari Pladitanácsnál, ismét védelmébe vette az itt felsorolt katonacsaládokat.50 Ezt követően 1732 júniusában a Haditanács és a Commissio megbízása alapján br. gyaraki Grassalkovits Antal királyi koi-onaügyész, jogügyi igazgató, kamaraelnök vezetésével egy vegyes-bizottság jelent meg Szegeden, hogy a dorozsmai, a mihálytelki és a szegedi határokat kijelölje. Határjelző halmokat emeltek, megállapodást írtak alá, de a National-Mili/ használatában lévő kunsági pusztarészeket érintetlenül kezelték, a katonacsaládokat meghagyták birtokain.51 így az írásbeli megállapodást mindkét részről hamarosan megszegték. Orczy maga is látta, hogy itt egyszerre nem lehet mindenkinek igaza. A kiküldött „urak sincsenek megelégedve, de egy kegyes kárpótlás vagy csúszópénz — Recompensation oder Discretion - méltányos volna”.52 Ilyenféle utalást adott 546 r. Ft 40 kr-ra. Minthogy a kiskun kerületi hatóság és kiváltképpen Dorozsma lakossága amiatt háborgott, hogy a várkatonaság helyett a lakosság fizeti a földesúri árendát, ismét napirenden voltak az ellenségeskedések, sőt a kisebb-na- gyobb összetűzések is. 5. Árenda-fizetés helyett újabb per, érvek, cáfolatok 1733. február 27-én von Weiss und Horstenstein felterjesztette az Udvari Haditanácshoz a kunsági gazdasággal rendelkező tisztek és közkatonák névsorát, mellékelve azoknak a birtoklás jogát illető indoklásait.53 Ez a várkatonaság az indokok sorét azzal vezette be, hogy ,,ők éppúgy a Kunságból valók — perinde esse ex Kunság —, mint mások akik ott földet bírnak. Dorozsmai gazdaságiakat mindeddig jóhiszeműen — in bona fide — tartották meg”.54 Indokaikat az alábbi 6 pontban összegezték : 1. A dorozsmai földeket és tanyákat emberemlékezet óta a szülőtől a fiúra szálló örökség címén birtokolják. 2. A szalánkeméni győzelem után zsoldjuk megszűnt, de megmaradt a szabados jogon megszállt pusztai gazdaságuk. 3. Többen kiöregedett és leszerelt várkatonáktól készpénzen vásárolták a jelenlegi gazdaságokat, birtoklásuk tehát jogos. 4. Zsold nélkül béke idején is szolgálatban álltak, 1722-től pedig hadiadót is fizettek gazdaságuk után. 5. Az 1690. évi I. Lipót-féle szabadalomlevél alapján uralkodói engedélyük van a megszállt puszták használatára. 6. A Német Lovagrend földesurasága idején sem fizettek földesúri censust, a dorozsmaiak mégis jó katonáknak és jó szomszédoknak tartották őket. Sérelem esetén kárpótlást kaptak. Ezek az itt csupán rövid mondatokba sűrített indokok mai szemmel eléggé meggyőzőek, emberiességi szempontból is elfogadhatóak, mert zsold nélkül hivatásos katonának lenni képtelenség. A Pesti Invalidus Ház földesúri főhatósága, az Udvari Commissio azonban egyáltalán nem méltányolta ezeket az indokokat, feudális földesúri álláspontról és a fizetni nem akaró Udvari Kamara és a korrumpált hadbiztosságok szemszögéből igyekezett ezeket sorra megcáfolni.55 Lássuk ezt az érvek sorendjében! 1. Háború idején könnyű volt idegen birtokhoz jutni, de e várkatonák törvényes úton senkitől sem kaptak földbirtokot. így az atyai „örökség” is erőszakos birtokfoglalásnak minősül. 2. A „iure licito” útján szerzett birtok nem törvényes út, sőt ellenkezik a riépjog, az isteni jog és a polgári jog elveivel is, éppen ezért büntetést érdemel.56 Ezen kívül fizessenek törvényes földesúri censust folyamatosan! 82
